Boldogságadagok túléléshez

Olaszországban a bemutatása évében, 2023-ban többen voltak rá kíváncsiak, mint az agyonmarketingelt Oppenheimerre vagy a Barbie-ra, sőt mára minden idők ötödik legnézettebb olasz filmje lett. Teljesen megérdemelten: a Miénk lesz a holnap úgy beszél a szegénységről, hogy a végén a reményt visszük haza belőle. Róma a második világháború után, 1946-ban. Nyomor és kilátástalanság mindenütt, de különösen a város peremén, ahol a legtöbb embernek egyetlen vágya maradt: nagyobb viharok nélkül és lehetőleg nem üres gyomorral túl lenni valahogy a napon. Itt, egy levegőtlen, alagsori lakásban él a főszereplő Delia (Paola Cortellesi) a családjával, látszólag belenyugodva a neki rendelt sorsba. Ez a sors pedig több mint ismerős akár a múltból, akár a mából: az asszony hajnaltól éjszakáig robotol, végzi a házimunkát, gondozza a három gyereket és a finoman szólva is uralkodó hajlamú apósát, bagóért elvállal mindenféle munkát. Na meg persze ugyanúgy, zokszó nélkül tűri, hogy a férje, akinek az idegei a két háborúban felmondták a szolgálatot, mintegy levezetésképpen időnként jól odacsapjon neki. Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a férfiak szava szent, a nőknek pedig röpke pillanatokba zárt boldogságadagok jutnak; ezt az ellentmondást több más jelenet mellett szépen érzékelteti, amikor Delia és a barátnője kamaszlányos kuncogások közben titokban elszívnak egy cigarettát.