Bűnözés és közutálat közepette született az első hitelkártya

A BankAmericard, a világ első hitelkártyája óriási bukásként indult, mégis alapjaiban változtatta meg a világ pénzügyi rendszerének működését. Csalók, szélhámosok és tolvajok kísérték első útján a hitelkártya programot, a kártyát kibocsátó bank pedig óriási veszteségeket könyvelt el. Mégis, egy jó átszervezésnek és a kitartó munkának köszönhetően a világ egyik legnagyobb vállalata nőtt ki a programból. Egy teljesen átlagos őszi napnak indult Fresno városában 1958 szeptember 18-a, de végül ami aznap történt a kaliforniai városban, az egész világra hatással lett. A Bank of America ezen a napon postázta ki a világ első hitelkártyáját 60 ezer fresnoi lakosnak, akiknek fogalma sem volt arról, hogy aznap a történelem részéve válnak. A bank előzetesen nem értesítette a címzetteket a kártyák kiküldéséről, így teljesen meglepetésként érte őket a dolog. Ez szándékos volt a Bank of America részéről, amely ezzel egy több hónapos kísérletbe fogott. A kártya a BankAmericard nevet viselte, az akkor még kísérleti program pedig a világ egyik legnagyobb és legismertebb vállalatának az elődje lett. Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság évtizedekig markánsan befolyásolta az amerikaiak pénzügyi gondolkodását. A kölcsönök és a hitelek megítélése kifejezetten negatív éllel jelent meg a közgondolkodásban egészen az ’50-es évekig. Az amerikai középosztály ekkoriban kezdett ismét bátrabban eladósodni különböző kölcsönök és hitelek igénybevételével. 1945 és 1970 között a fogyasztói hitelállomány 2.6 milliárd dollárról 105 milliárd dollárra emelkedett. A Bank of America volt az egyik első bank, amely megértette a fogyasztói magatartás változásait és egy bátor kísérletbe fogott. Az 1950-es évek Amerikájában a személyi kölcsönök folyósítása hosszadalmas és költséges volt. Minden egyes kölcsön elbírálásához át kellett világítani az ügyfelet, akkor is, ha pár hónappal előtte már megítéltek neki egy kölcsönt. Emiatt egy 300 dolláros személyi kölcsön kihelyezése is nagyon drága volt a bankoknak.  A Bank of America ezért alternatív megoldások kutatásába kezdett, és Joseph Williams irányításával létrehoztak egy belső innovációs csapatot. Az egység vezetőjével együtt is csupán 7 főből állt, akik akkor nem is sejthették, hogy munkájuknak milyen meghatározó hatása lesz az amerikai és a nemzetközi gazdaságra egyaránt. Joseph Williams a második világháborúból hazatérve a keleti partról a nyugati partra költözött, hogy csatlakozzon a kaliforniai Bank of America csapatához. 1956-ban sikeresen meggyőzte a bank akkori vezetését, hogy irányítása alatt hozzanak létre egy termékfejlesztéssel és kutatással foglalkozó részleget. Williams beosztottaival a kezdetektől fogva egy hitelkártya kifejlesztésén dolgozott, ami a bankban széles körben tudott volt. Az ’50-es években a hiteltermékek felvirágzása miatt több bank is próbálkozott valamilyen formában hitelkártya piaci bevezetésével.  Furcsa mód, mégis minden addigi kísérlet kudarcba fulladt, miközben a hitelek iránti kereslett csak nőtt. A fogyasztók hitelre vásároltak az élelmiszerboltokban, a gyógyszertárakban, hitelre vettek hűtőszekrényt és autót, amibe hitelre vásárolták a benzint. Az ilyen hiteleket jellemzően maga a kereskedő nyújtotta a vásárlóinak. Williams és csapata átfogó kutatásba kezdett és alaposan megvizsgálták más bankok kudarcos kísérleteit. Az elemzés során dolgozták ki a BankAmericard koncepcióját. Williamsék találták ki például, hogy a kártyatulajdonosok 25 napot kapjanak hitelkártya egyenlegük kamatmentes törlesztésére. Szintén hozzájuk tartozik a később évtizedekre bebetonozott évi 18 százalékos, vagyis havi 1.5 százalékos kamat, amit a rendezetlen tartozások után kellett fizetni. A termék kidolgozását követően egy helyszínt kellett keresni, ahol tesztelhették a hitelkártyát. Fresno városa több szempontból is ideális választás volt. A 250 ezer fős város kellően nagy volt ahhoz, hogy következtetéseket vonjanak le a vásárlók és az elfogadók viselkedéséből. Ráadásul a lakosok 45 százaléka volt a Bank of America ügyfele. Az is fontos szerepet játszott Fresno kiválasztásánál, hogy egy viszonylag izolált városról volt szó, így egy balul elsült kísérlet nem okozott volna az egész államra kiterjedő reputációs veszteséget a banknak. A BankAmericard-ot 300-500 dollár közötti hitelkerettel bocsátották ki. A kereskedőknek a vásárlási összegből 6 százalékot kellett a banknak jutalékként kifizetni, amennyiben elfogadták a kártyát. A terméket úgy tervezték meg, hogy a felhasználónál legyen a kontroll: ő dönti el, hogy mikor mennyit költ vele, és hogyan, milyen ütemben szeretné visszafizetni a kölcsönt. A korábbi kísérletek azért is buktak el, mert nem adták meg ezt a szabadságot a felhasználóknak. A sikeres kísérlethez egy kereskedőkből álló elfogadói hálózat is kell. Ezért a bank a kísérlet kezdete előtt kereskedők felkeresésével a hálózat kiépítésén dolgozott. Többségében kisebb vállalkozások csatlakoztak, amelyeknek nehézséget okozott az ügyfélhitelek kezelése. Jellemző volt, hogy teljes munkaidőben kellett embereket foglalkoztatni amiatt, hogy 1000-1500 darab 4-10 dolláros ügyfélszámlát le tudjanak kezelni. Az ilyen kereskedők számára a BankAmericard a megváltást jelentette. A vevők jellemzően több hónap után rendezték csak tartozásaikat, a bank pár napon belül fizetett, ráadásul átvállalta a pénzek behajtását is a kereskedőktől. A jelentős költség csökkenés reménye és a 60 ezer darab kártya meggyőző erejének köszönhetően szeptember 18-ra Fresno szerte 300 darab kereskedőből álló elfogadóhálózat épült ki. A kártyák kiküldése zökkenőmentes volt, a teszt szeptember 18-án sikeresen elindult. A Bank of America marketing kampánnyal igyekezett tájékoztatni és felhívni figyelmet az új termékre. A kísérletet eredetileg 1 évre tervezték, hogy kellő tapasztalatgyűjtés után kielemezzék az eredményeket. Pár hónap után azonban híre ment, hogy egy másik bank San Franciscoban, egy kaliforniai nagyvárosban tervez hitelkártyát kibocsátani, ezért csupán pár hónap elteltével a BankAmericard programot kiterjesztették Kalifornia nagyvárosaira is. 1959 tavaszán több tízezer kártyát szórtak ki Sacramento-ban, San Francisco-ban és Los Angeles-ben is. 13 hónappal a történelmi fresnoi nap után, 1959 októberében már több, mint 2 millió BankAmericard volt forgalomban, az elfogadóhálózat pedig 20 ezer kereskedőre nőtt. A rendkívül gyors ütemű, átgondolatlan terjeszkedésben kódolva volt a kudarc, és ami félre tudott menni a programban, az félre is ment. Williams és csapata más hiteltermékek alapján 4 százalékos késedelmes fizetési aránnyal számolt, a valóságban ez 22 százalék lett. A programmal párhuzamosan nem építettek fel behajtási osztályt, így óriási károk keletkeztek a kifizetetlen hitelekből. A csalások és visszaélések elszaporodtak, a kártyák ellopása mindennapossá vált. Tolvajok raktárokat fosztottak ki, ahonnan készleten lévő kártyákat szereztek meg, és kínálták fel a banknak megvételre. A bank attól tartva, hogy a tolvajok sikeresen forgalomba állítják az ellopott készleteket gyakran vissza is vásárolta azokat. Mivel a hitelkártya-bűnözés teljesen új volt, ezért a bank nehezen vette rá a rendőrséget, hogy nyomozásba kezdjen. A belső adminisztráció is nehézségekkel küzdött, egy hírhedt esetben arra kérték a bankfiókokat, hogy készítsenek listát azokról, akik nem kaphatnak BankAmericard-ot. Végül egy hiba miatt a listán szereplő összes embernek küldtek kártyát. A program különösen Los Angelesben bukott meg látványosan. Rendszeres volt, hogy egy felhasználó több kártyához is hozzájutott, sokan halmoztak fel szándékosan adósságokat, amit nem is terveztek visszafizetni. A közbeszéd is a kártya ellen fordult, politikusok, egyházi személyek és újságírók a nagy nyilvánosság előtt kritizálták a terméket, mert adósságba verte az embereket. Még az elfogadóhálózatba tartozó kereskedők is ellenségesek voltak a bankkal szemben a 6 százalékos díj miatt. A Bank of America hivatalosan 8.8 millió dollárt veszített a programon az első teljes évében, ami valójában minden költséggel együtt inkább 20 millió dollár lehetett. Az ’50-es években ez az összeg még egy ekkora bank számára is óriási veszteséget jelentett. Joseph Williams 15 hónappal az első 60 ezer darab kártya kiküldését követően felmondott, a csapatát pedig feloszlatták. A bankon belül mindenki próbált olyan távol kerülni a programtól, amennyire csak tudott, senki nem akarta, hogy a nevét összekössék a BankAmericard névvel. A kártyaprogram azonban nem szűnt meg, hanem átkerült a hitelekkel foglalkozó banki részleghez. Létrehoztak egy behajtási osztályt a kintlévőségek kezelésére, és egy csalás elleni osztályt is, ahol kifejezetten a termékkel kapcsolatos csalásokkal foglalkoztak. A nem fizető ügyfeleket és a csaló kereskedőket kizárták a programból. A kereskedői díjat 3 százalékra csökkentették, a veszteségeket pedig leírták. Ezután a Bank of America Kalifornia szerte mind a 3 millió ügyfelének kiküldött egy levelet, amiben elnézést kért a tömegesen kiküldött kártyák miatt, amivel esetlegesen megsérthették ügyfeleiket. Egy teljes évig tartott, mire a program az új működési struktúrával magához tért, ezután viszont megállíthatatlan növekedésbe kezdett. Az aktívan használt kártyák száma 1960 és 1968 között 233 ezerről 1 millióra nőtt, a vásárlási volumen 59 millió dollárról 400 millió dollárra, a hitelállomány 28 millióról 252 millió dollárra, a bevétel pedig 179 ezer dollárról 12 millióra. A kezdeti bukástól tartva 1966-ig egyedül a Bank of America bocsátott ki hitelkártyákat, minden más bank tartott a terméktől. 1966-tól a sikereknek köszönhetően a Bank of America más pénzügyi vállalatoknak licenszelni kezdte a BankAmericard-ot, majd 1970-ben lemondva a közvetlen irányításról egy szövetkezeti formában a többi bankkkal együtt működtették tovább. A BankAmericard nevet végül 1976-ban változtatták meg Visa-ra, amely néven a mai napig működik. Forrás: The Washington Post Címlapkép: depositphotos.