Búvár szemmel: kulcskérdések az augusztusi jachttragédiáról

A Bayesian a szicíiliai Porticello kikötője előtt 700 méterre horgonyzott a nyílt vízen egy olyan ponton, ahol az addig egyenletesen mélyülő sekély tengerfenék hirtelen mélyebbé válik. Ez a felszíni időjárási körülmények és a felszín alatti vízviszonyok függvényében nehezíti a mentést, akárcsak a hajó belső tereiben lebegő tárgyak. A búvárok bevetését kezdetben az eltűntek életben létének reménye is táplálhatta. Bár volt lehetőség arra, hogy a balesetben eltűntek a hajóról a vízbe esve elsodródhattak, arra ugyanannyi esély volt, hogy a felborult és elsüllyedt hajótestben rekedtek. Ennek megfelelően az esetlegesen elsodródott embereket helikopterekkel és felszíni hajókkal keresték, a hajóbelső kutatására pedig speciális búvárokat riasztottak. A búvárok számára a feladat végrehajtását nehezítették a helyszíni körülmények, a felszínen szél és a hullámzás, a mélyben pedig az áramlások. Mivel a hajó belső tereibe kellett behatolniuk, a természetes fény hiányával, illetve az elsüllyedés miatt a hajóban kialakult (a nem rögzített tárgyak, bútorok elmozdulása miatti) összevisszasággal is számolniuk kellett, amik nehezíthették a búvárok mozgását, illetve az elakadásukkal fenyegettek. Mindezek a körülmények a 40 méteres mélységbe történő merülés és a hajóba történő behatolás, valamint a zárt térben történő tájékozódás után 10 percre csökkentette a víz alatti zárt térben végezhető hasznos munka időtartamát. Ezután a búvároknak meg kellett kezdeni a felszínre történő visszatérést és a dekompressziót.