„Csak az idióták festenek”

Hatvan évvel ezelőtt nyerte el a Velencei Biennálé szobrászati nagydíját Kemény Zoltán, aki festőművész feleségéhez, Kemény-Szemere Madeleine-hez hasonlóan olyan divatlapok rajzolója is volt, mint a Vogue. Kettejüknek állít emléket a Magyar Nemzeti Galéria kabinetkiállítása. „Művészeti körökben évek óta itt-ott egy fiatal, gyerekleány nevét emlegették olyan beállításban, amely csak a nagyra hivatott, rendkívül tehetségeknek jár ki. Azok a nagynevű magyar művészek és művészeti szakértők pedig, akik az egyébként zárkózott életű fiatal teremtés képeit, rajzait megtekintették, ámulva álltak a különös rejtély előtt” – írta 1925. szeptember 13-i számában a Népszava annak kapcsán, hogy az akkor már tizenkilenc éves „gyerekleány” – a Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa – többedmagával az Ernst Múzeumban állított ki. Szemere Lenke kapcsán többek között Millet emlegette a Népszava kritikusa, a többi művészre – így Barcsay Jenőre és (Pais) Goebel Jenőre – végül csak egy mondat jutott: „Azokról, akik vele együtt állítottak ki – legközelebb!” E tárlat kapcsán persze sok lap tele volt Szemere Lenke méltatásával, aki az év tavaszán a Benczúr Társaság egymillió koronás díját is megkapta. Az 1935-ben megjelentetett Művészeti Lexikon már külön szócikket szentelt neki, beszámolva további tárlatokról és díjakról. „A német expresszionizmus hatása alatt fejlődött, nyomott hangulatú kompozíciói a szegények, koldusok, nyomorékok életét interpretálják, sötét színekben” – írta a lexikon, ami csak egy dolgot nem említett: Szemere Lenke 1930-ban Párizsba költözött.