Csak halkan: ezek nem tudnak órát leolvasni!

Az elmúlt héten nap mint nap arról lehetett olvasni, hallani az újvidéki sajtóban, mekkora sorok kígyóznak az áramszolgáltató (Elektrovojvodina) előtt, a polgárok panaszt akartak tenni a magas áramszámlák miatt. Különféle hírek jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy mi okozta a szokatlanul magas összegű számlákat. Az áramszolgáltató az új szoftverre való átállásra „kente” a dolgot, de sokan úgy vélték, a villanyórákat egyszerűen rosszul olvasták le, mert új vállalat végzi pár hónapja a leolvasásokat. A sorok még akkor megnyúltak, amikor kánikula volt, rossz volt nézni a 30 pár fokban álldogáló idős polgárokat, senki sem segített rajtuk, a média azonban gyakran megkörnyékezte őket, és készségesen, egyesek indulatosan nyilatkoztak mizériájukról. Olyanok is voltak, akik már másodszor, harmadszor próbáltak valamiféle megoldást kieszközölni, mert másodjára is bődületes összeget kértek tőlük. Gyakran fél napot várakoztak így a szerencsétlenek, egyesek kempingszéket hoztak magukkal, a bajtársak ropit, innivalót osztottak egymás között. A múlt hónap vége felé egyre gyakrabban nyitogattam a postaládámat, és valami rossz érzés kerülgetett akármikor üresen találtam. Csak nem akart megérkezni az Elektrovojvodina „szerelmeslevele”. Egyre több rossz hírt hallottam, és most már a családot sem kerülte el a számlagubanc. Apámnak is „beolvastak” az újvidéki „áramguruk”, lehet, azt gondolták, a 80 év felettiek már nem állják ki az áramszolgáltató hét próbáját. Persze nagyot tévedtek, apám a barátjával ostromolta meg az energiavámpírok épületét.