Damilozott identitás

2017-ben jártam az akkor még igencsak fiatal, mindössze két hónapos brüsszeli múzeumban, Az Európai Történelem Házában. Az intézmény addigi tapasztalataim alapján a legemlékezetesebb múzeumi élményt nyújtotta, mivel nyomuk sem volt üvegkockákba zárt, porosodó tárgyaknak, és nem is a hagyományos lineáris időrendet követte, hanem tematikus megközelítést alkalmazott olyan interaktív elemekkel gazdagítva, amilyeneket felénk még manapság sem lát az ember. Kiemelt témái közé tartozott az európai identitás és emlékezet kérdése, közben a nemzeti és regionális sajátosságokat sem hagyta figyelmen kívül. Nem tudom, azóta mennyit változott vagy formálódott a múzeum tematikája, milyen mértékben hatottak rá korunk és Európánk megosztó nézetei, mindenesetre akkor érezhetően képes volt hidat teremteni múlt és jelen között, ösztönözte a jövőről való gondolkodást, egyben kérdéseket és diskurzust generált az európaiság témájában.  Már akkor megszületett a fejemben egy olyan lehetséges kiállítás, amivel nem találkoztam az említett intézményben, holott igazán beleillett volna a tematikájába, és úgy gondolom, ha manapság a közel-keleti migránsok vándorlásáról és az útközben elhagyott használati tárgyaiból Európa-szerte nyílhat tárlat, akkor miért ne szólhatna egy kiállítás kontinensünk „migránsairól”, vagyis azokról, akik a közép-keleti és balkáni régiókból legális határátkeléssel és utazással jutnak el nyugat-európai otthonaikba, vagy éppen onnan haza. Az új muzeológiai szemlélet szerint ma már nemcsak a domináns kulturális örökségeket kell bemutatni, hanem helyet kell adni az „alulreprezentált” csoportok történeteinek és az „identitás sokféleségének” is. Jól tudjuk, mire megy ki a játék, amikor ezek a fogalmak bekerülnek különböző előírásokba és rendeletekbe, én naivan mégis felteszem a kérdést, hogy a többséghez képest nem alulreprezentált-e annak az Európában élő nem európai polgárnak az élete, aki tizenkét órát vár a határon, hogy aztán látástól vakulásig dolgozhasson egy üzemben, akit főleg statisztikai adatokban és politikai ellenkampányokban említenek meg, akiben valóban identitásbeli problémák fogalmazódhatnak meg, amikor otthonról hazamegy.