Délvidéki magyar Golgota

Temerinből, de egész Délvidékről zarándokok indulnak útnak a hétvégén, hogy vasárnap a kiskunhalasi Szent Péter és Pál Katolikus Főplébánia-templomban szentmisén emlékezzenek meg és imádkozzanak a második világháború minden ártatlanul elpusztított délvidéki áldozatáért. Temerin Szerbiában található, a Vajdaság földrajzi középpontjában, ma ez a térség gazdaságilag legfejlettebb területe. Valaha, azaz száz éve még színmagyar területnek számított, ma huszonnyolcezer lakosának harmada sem magyar, zömmel szerbek által lakott vidék lett Temerin és környéke. Először Trianon után bomlott meg a térség etnikai szerkezete, hiszen a Monarchia romjain összetákolt Szerb–Horvát–Szlovén Királyság az etnikai homogenitás fellazításával akarta a terület hosszú távú birtoklását biztosítani. Délszláv népeket, elsősorban szerbeket telepítettek be, ugyanezt tette 1945 után Jugoszlávia, de a magyar többség egészen Jugoszlávia felbomlását követő délszláv testvérháborúig megvolt. Az etnikai arányok – feszültségekkel és konfliktusokkal kísért – durva megváltozása az 1990-es évek háborús eseményeihez, elsősorban a szerb menekültek érkezéséhez köthető. Nemcsak Temerinre jellemző a magyar népességfogyás, hanem egész Délvidéken és mindenütt a történelmi Magyarország 1920-ban elcsatolt területein így van ez. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság húszezer-hatszáz négyzetkilométert kapott a Magyar Királyságból és hozzá csaknem félmilliónyi őshonos magyart. Nehéz megmondani, mennyien maradtak meg belőlük, hiszen azóta – Jugoszlávia szétesése után – csak az egykori magyar területekből három új állam jött létre. Szerbiában, ahol Temerin is található, ma mintegy 250 ezer magyar él még.