Demokrácia-dilemma: vétkes vagy áldozat?

A demokrácia nem hozta el a hozzá fűzött reményeket – olyan kijelentés ez, amelyet manapság, főleg idehaza, nap mint nap hallhatunk. Szerbiában az elvárások meglehetősen magasak voltak 2000-ben, amikor az úgynevezett demokratikus átalakulás bekövetkezett egy azt megelőző kommunista, majd igaz, már többpártrendszerű, de elsősorban egy párt által uralt, háborús évtizedet követően. Mindenki csodára számított, de ahelyett realitást kapott. Egy államban, amely korábban nem volt demokratikus, amelyben lényegében minden tönkre ment, amelyet emberek tízezrei hagytak el, nem jelenthetett gyógyírt a problémákra a hirtelen beállt demokrácia, sem a hirtelen bekövetkezett nyitás a világ, s elsősorban annak nyugati fele irányába, mellyel azt megelőzően a szó szoros értelemben hadilábon állt az egész ország. Más kérdés, hogy valójában a demokráciában keresendő-e a hiba, vagy valami egészen másban. Ilyenkor, szeptember 15-e, a demokrácia nemzetközi napja körül, talán ezen is érdemes kissé elgondolkodni. Sokszor hallottuk, mit jelent a demokrácia, mi a néphatalom, népuralom, s azt is tudjuk, hogy a demokrácia lényegében az emberek általi hatalom gyakorlását hozta el, melyet szavazás útján tudnak érvényesíteni. Természetesen, mint minden más politikai rendszer, a demokrácia sem lehet tökéletes, problémamentes, azzal azonban tisztában kell lenni, hogy magát a demokráciát nem okolhatjuk számos esetben olyasmiért, amit annak alkalmazása során nem sikerül elérni, véghez vinni.