Digidemokrácia

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata? Az interneten sokan kerestek rá a „Vasgárda”, „szuverenitás”, „szabadkőműves”, „antiszemita” szavakra. A román pártrendszer november 25-én hangos robajjal összeomlott, a jelenlegi kormánykoalíció két nagy pártjának, a szociáldemokratának hirdetett PSD, valamint a liberálisnak hirdetett PNL vezetői lemondtak. Egy megnyerő külsejű, halk szavú, ezoterikus tudást sejtető, semmitmondó, nevetséges üzeneteket határozottan artikuláló ember, Călin Georgescu söpörte el a Ceau­șescu utáni, rendszerváltásnak nevezett korszakot, amely egy ellopott forradalommal kezdődött, de úgy tűnhetett, az európai Romániában ér véget. Ám hirtelen feltört mindaz, amit a román politikai elit az elmúlt 35 évben több-kevesebb sikerrel fedő alatt tartott – majd mindez összekeveredett a 21. század szótagokkal és nosztalgiamorzsalékokkal szennyezett, és történelmi tudását jórészt elveszített közegével. A média kilószám szórja a hamut a fejére, a közvélemény-kutatók pedig nem győznek bocsánatot kérni azért, hogy mindezt nem látták előre, nem vették észre.