Dilettantizmus és olimpia

Dilettantizmus. Igaz, a világ így is működik, hogy itt-ott dilettánsok, már-már betegnek tűnő emberek vezetik. Már ha vezetik egyáltalán. Mert nézzük csak meg, ki áll például az Egyesült Államok, vagy éppen Budapest élén! Poénkodva nem egyszer leírtuk már, milyen kár, hogy megszüntették az OPNI-t, pedig most milyen hasznát vehetnénk. Csak megállnának az ápolók a főpolgármester előtt, és szépen, udvariasan meghívnák egy tartós, hosszú távú sétára a Lipótra, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet kertjébe. Az lenne ám az igazi, az lenne ám az egészséges. Mert hát így, látva Karácsony Gergely állapotát, mániáit, autógyűlöletét, bicikli- és bicikliút-imádatát, intézkedéseit, még a roppant korrekt és profi Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet szakszerű kutatása nélkül is úgy tetszik, mintha nem lenne teljesen egészséges. Mintha némi mentális zavar mutatkozna nála. Most például hirtelen az olimpiáról tárgyal a közgyűlés, és a főpolgármester, nem tudni miért, mitől indíttatva – talán Párizs főpolgármester-asszonyának mély szakmai tiszteletétől vezérelve – váratlanul kiderítette, hogy ő tulajdonképpen nagyobb barátja az olimpiarendezésnek, mint egykoron a magyar nép a Szovjetuniónak. Ki is jelentette: „Ha olyan olimpia lesz, ami megéri az adófizetőknek – a budapesti és a magyarországi adófizetőknek –, és a város fejlesztését szolgálja, akkor az én szavazatom igen.” Istenem, milyen imádni való! Azt is közölte, hogy ő ezt így gondolta már tíz éve is, s milyen érdekes, hogy akkor ezt valahogy mégsem artikulálta. Viszont a napokban, az ATV Egyenes Beszéd című műsorában kijelentette, van tizenkét év arra, hogy megcsinálják azokat a fejlesztéseket, amelyeket az olimpiától függetlenül is meg kellene. Így például a HÉV-ek felújítását, az elővárosi közlekedés javítását, a villamoshálózat bővítését, no meg kezelni kell a lakhatási válságot is.