Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt. A kettejük közös sajtótájékoztatójáról készített videóra nyilván sokan emlékeznek: Orbán nem tud mit kezdeni magával, folyamatosan fészkelődik, feszeng, erőltetetten köszörüli a torkát, hol megemel, hol letesz papírlapokat és egy tollat, a nyakkendőjéhez kapkod. Ezek az ideges gesztusok ugyanazok, mint a korábbiakhoz képest ma már tán kevésbé sűrű szájnyalogatások: Orbán feszült helyzetekben képtelen kontrollálni e kényszeres mozdulatait. A magabiztos Putyin, aki először merészkedett külföldre az ellene fél évvel azelőtt kiadott nemzetközi elfogatóparancs után, mindeközben osztotta az észt, míg az itthon rettenthetetlen utcai harcosként meghirdetett Orbán olyanokat bírt mondani, mint hogy a magyar–orosz kapcsolatok az utóbbi időkben „sajnos sokat szenvedtek”, és ennek a „katonai műveletek” (Orbán ezt az orosz eufemizmust használta a „háború” kifejezés helyett), illetve a nyugati szankciók az okai. Az orbáni „szuverén magyar politika” esszenciája volt ez a jelenetsor: Magyarország miniszterelnöke, miután hazáját gazdaságilag, és mindinkább politikailag is egyre inkább kiszolgáltatja két nagyhatalomnak, az egyikben (Kínában) megalázkodik a másik (Oroszország) teljhatalmú vezetője előtt.