Egy kokárda miatt bukott a diák, egymásnak estek a szülők

A szeptember egyik legjobban várt filmpremierje a Locarnóban három díjjal is jutalmazott magyar függetlenfilm, a Fekete pont, Szimler Bálint első egész estés rendezése. Az iskolás környezetben játszódó történetben feltűnik Reisz Gábor rendező is, aki a tavalyi év egyik legpolitikusabb filmjét, a Magyarázat mindenre című filmet rendezte. Keretes kritikánk következik. Az elmúlt években megszaporodtak azok a filmek, amik többé-kevésbé a magyar iskolák ismerős közegében játszódnak, legyenek azok a Filmintézet által támogatott (FOMO – Megosztod, és uralkodsz), az első filmeseknek lehetőséget biztosító, kis költségvetést nyújtó Inkubátor programból kikerülő (Szép Csendben, Zanox – Kockázatok és mellékhatások, Elfogy a levegő) vagy az állami filmfinanszírozáson kívül születő alkotások (Remélem, legközelebb sikerül meghalnod, Nyersanyag). Az iskola ezekben a filmekben többnyire csak kulissza olyan témák kifejtéséhez, mint a házi pálinkával vegyített kamasz szerelem, a szexuális határátlépés, az online bántalmazás, a nemi erőszak, a #metoo vagy a polarizálódott közélet, amiből rögtön leszűrhető, hogy nem a Virág Gimnázium rózsaszín világában járunk (az intézmény a 2009-es Álom.net című tinifilmben tűnt fel, amit joggal emlegetnek sokan a világ egyik legrosszabb filmjeként). A jövő héten mozikba kerülő Fekete pont kapcsán sokaknak eszébe juthat Reisz Gábor harmadik mozifilmje, a tavaly bemutatott Magyarázat mindenre, ami tavaly igencsk megosztotta a közönséget, van aki középre húzó humbugnak titulálta, volt aki tökéletes korleletnek – de bárhogy is tekintsünk rá, egyértelműen felfogható Szimler Bálint alkotásának egyfajta testvérfilmjeként is.