Egy rezsim látványos bukásának kérdései

Még csak két hét maradt hátra a 2024-es esztendőből, nagy hibát követtek el azonban azok az elemzők és szakértők, akik már korábban nekikezdtek az idei év külpolitikai történései összefoglalójának megírásához, hiszen az elmúlt tizenegy hónaphoz hasonlóan a december is tartogat(hat) még nem egy sorsfordító eseményt. Elég, ha csak Szíriára gondolunk. December 8-án ugyanis nagyot fordult a világ e polgárháború sújtotta közel-keleti országban. E napon ellenzéki lázadók vonultak be Damaszkuszba, az ország fővárosába. Ezzel összeomlott az Aszad-család 1971 óta tartó rémuralma. A Tahrir as-Sám elnevezésű iszlamista szervezet, az ellenzékiek vezető ereje, november 29-én indított átfogó offenzívát. Elfoglalták Aleppót, Szíria második legnépesebb városát Damaszkusz után. Ezt követően a lázadó harcosok szédítő gyorsasággal nyomultak előre, miközben Bassár el-Aszad rendszere kártyavárként dőlt össze. A szíriai diktátor végül feleségével, gyermekeivel és néhány hű emberével repülőgépre szállt és elmenekült Moszkvába. A lázadók pedig szinte ellenállás nélkül vonultak be Damaszkuszba, ahol a szíriaiak a mai napig ünneplik a nagy fordulatot. Bár még csak néhány nap telt el azóta, nem túlzás kijelenteni, hogy 2024. december 8-át jelentős dátumként jegyzik majd a Szíriával és a Közel-Kelettel foglalkozó történelemkönyvek. Persze e drámai események több kérdést is felvetnek. Hogyan tudott egy több évtizede fennálló rendszer, amelynek még az arab tavaszt is sikerült túlélnie, ilyen csúfosan elbukni? Kik buktatták meg Aszad rezsimjét? És végül: mire számíthat a szíriai lakosság Damaszkusz új uraitól? A bukott rezsimet a mostani diktátor apja, Háfez el-Aszad hozta létre, miután védelmi miniszterként 1970. november 12-én egy véres puccsal megdöntötte Szaláh Dzsadíd uralmát. Egyébként Háfez el-Aszad és Szaláh Dzsadíd is az 1947-ben alapított Baasz Párt, a pánarab nacionalizmust és a szocialista ideológiát ötvöző mozgalom tagjai voltak. Csakhogy míg Dzsadíd a párt szélsőbaloldali frakciójához tartozott, addig Háfez el-Aszad ugyanezen szervezet jobboldalán állt. Háfez el-Aszad a puccs után Szíria miniszterelnöke, majd 1971-ben elnöke lett. Egypártrendszert alakított ki, és olyan hatalomra tett szert, hogy az országot harminc évig, 2000-ben bekövetkezett haláláig irányította. Ráadásul az elnöki székét, akár Észak-Koreában, második fiára, Bassár el-Aszadra tudta hagyni. Azért ő lett az utód, mert Háfez el-Aszad elsőszülött fia, Bászel al-Aszad 1994-ben autóbalesetben életét vesztette.