Egy szó mint száz – Tetszikel és tetszikez

Egy fagylaltoslány arra a kérdésre, hogy hol találjuk a mosdót, így felelt: „Ha azon az ajtón be tetszetek menni, rögtön jobbra.” Be tetszetek menni? Nagyszerű! Ez a tegező tetszikezés! Látszólag képtelenség, azonban ritkán, de előfordul. Itt a tetszik ige többes szám második személyű ragozott formában szerepel: tetszetek. Tulajdonképpen udvariasnak tekinthető. A magyar nyelvben több különböző megszólítási módot ismerünk, ilyen a tegezés, a magázás, az önözés és a tetszikezés. Ez a harmadik személyű, nem tegező kapcsolattartási forma fontos szerepet tölt be még napjainkban is. Két igealakkal nevezzük meg a cselekvést: tetszikez, tetszikel, ami nem más, mint a tetszik főnévi igenévvel kiegészülő, segédigei használata a másik személlyel való kapcsolattartásban. Például: Meg tetszett hűlni? Rosszul tetszik lenni? A 18. század első évtizedétől kezdve találhatunk adatokat erre az érintkezési formára, mely a méltóztatikkal alkotott kifejezések mintájára jött létre. Tulajdonképpen tetszikelés az is, amikor a tessék kifejezést használjuk: Ne tessék haragudni! Tessék szíves lenni megmondani, jó helyen járok-e! A tetszik szó tehát egy másik főnévi igenévvel együtt az udvarias kérdés vagy közlés kifejezésére használatos. Általában személytelen forma, segít elkerülnünk a tulajdonképpeni megszólítást vagy a személy említését. Hogy tetszik lenni? Kit tetszik keresni? Mit tetszett kérdezni? Tehát egyes szám harmadik személyben használatos. ado_slave_id = isMobile() ? 'adoceanindexhuxpoipojqdt' : 'adoceanindexhumknlhseqgu'; document.write('.