„Egyidős vagyok a Magyar Szóval…”

Idén ünnepli fennállásának nyolcvanadik évfordulóját a Magyar Szó. A különleges jubileum alkalmából az egész év folyamán számos újítással, illetve kisebb-nagyobb meglepetéssel készülünk olvasóink számára. Mivel az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs igazi ünnep visszatekintés és előretekintés nélkül, ezért úgy döntöttünk, hogy lapunk fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából újra felkeressük azokat az általunk igencsak nagyra becsült egykori kollégáinkat, akiknek tevékenysége, illetve szellemisége jelentős mértékben hozzájárult a Magyar Szó hírnevének öregbítéséhez és annak a mérhetetlen szellemi tőkének a felhalmozásához, amelyre valamennyien óriási büszkeséggel tekintünk, és alkalmi időutazásaink során arra kérjük őket, elevenítsék fel velünk azokat az emlékeiket,amelyek a leginkább meghatározták számukra a Magyar Szónál eltöltött éveket, évtizedeket. Tóth László nyugdíjas kollégánkat e-mailben értem utol, írásban válaszolt a kérdéseimre. Sajnálom, hogy nem tudtunk személyesen találkozni, mert mosolyogva olvastam minden levelét, amelyeken keresztül egy igen izgalmas, emlékekben gazdag pályaív tárult elém. Évtizedek teltek el azóta, hogy egy rövidnadrágos kisfiúként érkezett a Magyar Szó szerkesztőségbe, az újsághoz való hűsége azonban töretlen maradt. Az írás, a szerkesztés és az olvasókkal való szoros kapcsolat élete meghatározó részévé vált.