Egyszerre két karddal aprította a törököt Kinizsi Pál

Miután II. Murád 1456-ban csúnyán pórul járt Nándorfehérvár alatt, az oszmán fősereg évtizedekig elkerülte Magyarországot. Ez persze nem jelentett békét, a szomszédos szandzsákok vezetői szerveztek portyázó hadjáratokat, ezek célja a zsákmányszerzés mellett a királyság folyamatos pusztítása, gyengítése volt. Mátyás király ezért trónra lépése után folyamatosan a Balkánon kialakított ütközőzóna szélesítésén munkálkodott – írja a Rubicon.hu. Mátyás akcióira rendre érkeztek a török válaszcsapások, 1479 őszén Isza bég IV. Basarab havasalföldi vajda támogatásával 15-20 ezer fős sereggel tört Erdélyre. A villámgyorsan száguldozó török sereg október 9-e után rövid idő alatt rengeteg kincset, élelmiszert és foglyot – elsősorban nőket és gyerekeket – rabolt össze. Az ellene küldött Bátori István erdélyi vajda a lakosság nagy részét a hegyekbe menekítve kivárt, és akkor támadt az ellenségre, amikor az már elfáradva, a zsákmánytól túlterhelve és elkényelmesedve távozásra készült. A magyar had október 13-án csapott össze Kenyérmezőnél. Antonio Bonfini részletesen, de élénk fantáziával és dramaturgiai tehetséggel megáldva írta meg. E szerint a magyar hadat hősies kitartása ellenére is lassan felmorzsolta a túlerő, ráadásul Bátori vajda lebukott a lováról. Vitézei azt hitték, meghalt, mire menekülni kezdtek, ekkor jelent meg a színen a késve érkező déli végek főkapitánya, Kinizsi Pál:.