Éhező asztalosinasból elátkozott Casanova

Idén ünnepeljük Munkácsy Mihály születésének száznyolcvanadik évfordulóját, akit sikerekben gazdag párizsi pályafutása már életében legendássá tett Magyarországon. Mesebeli története az éhező asztalosinasról, akit fénykorában sokan Európa, sőt a világ egyik legnagyobb festőjének tartottak, filmre kívánkozik, melyhez jó alapot nyújthatnak, bár erős kritikával kezelendőek Dallos Sándor róla írt életrajzi könyvei. A szakmai álláspont szerint leginkább lektűr kategóriába sorolható regényekben nemcsak a művészettel, hanem Munkácsy bonyolult magánéleti kalandjaival is alaposan foglalkozik a szerző. Úgy tizenkét évvel ezelőtt szinte biztosra vették, hogy nemsokára megszületik egy színes, kosztümös és drága film a 19. századi festőzseni, a 180 évvel ezelőtt született Munkácsy Mihály regényes életéről. Mindebből egyelőre egy tartalmas portré-dokumentumfilmre futotta, melyet Káel Csaba rendezett és Lajos Tamás fényképezett, valamint a Magyar Televízió mutatott be 2013-ban. Akkoriban még úgy volt, hogy jön a nagyfilm is, melyet szintén Káel Csaba rendezett volna, és Zsigmond Vilmos lett volna az operatőr. Meglehetősen nagyvonalú, csaknem három és fél milliárd forintos költségvetéssel terveztek, melynek révén külföldi partnerekre, esetleg nemzetközi sztárra is számítottak. A máig el nem készült film forgatókönyve nagymértékben támaszkodott Dallos Sándor Munkácsy életét feldolgozó regényeire. A kétkötetes, 1957-ben és 1958-ban megjelent és azóta is igen népszerű regényes életrajz valóban alkalmas lenne egy nagyívű filmes feldolgozásra, de akár streamelhető minisorozatra is. Annál is inkább, mivel a tehetséges és az akkori filmkészítők között sem ismeretlen szerző jelentős fantáziával színezte ki Munkácsy amúgy sem érdektelen életét.