Elhunyt a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja

Életének 83. évében elhunyt Dózsa Imre Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, balettmester, balettigazgató és pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze. Dózsa Imre az Állami Balettintézet első olyan igazgatója volt, aki maga is ott végzett. 1979-ben, még aktív táncosként nevezték ki az intézet vezetőjévé.Emlékezetes alakításai közé tartozott a Diótörő herceg, Desiré (Csipkerózsika), Siegfried (A hattyúk tava), Albrecht (Giselle), Basil (Don Quijote), Colas (A rosszul őrzött lány), A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin és a Spartacus címszerepe. Utóbbiban Crassusként is emlékezetes maradt. Táncolta Balanchine, Béjart, Kylián és Seregi más koreográfiáit, Fodor Antal A próba című rockbalettjében pedig Jézus szerepében lépett színpadra. Az érdemes és kiváló művész gazdag pályáját számos kitüntetéssel és elismeréssel jutalmazták. Átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést és a Magyar Táncművészek Szövetségének életműdíját, a közönség pedig beválasztotta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé. Az MTI-nek adott közleményben felidézték, hogy Dózsa Imre az Állami Balettintézet elvégzése után 18 évesen, a Bihari nótája című előadásban debütált társulati tagként az Operaház balettegyüttesében. Partnere későbbi felesége, Szumrák Vera volt. 1963-tól visszavonulásáig az együttes magántáncosa. 1968-ban fél évet töltött ösztöndíjasként a leningrádi Kirov Balettnél (ma: szentpétervári Mariinszkij Színház). 1969–1974 között a Svéd Királyi Balett szólistája, 1975–1980 között a berlini Deutsche Oper és a londoni Festival Ballet vendégszólistája volt. Igazi danseur noble, vagyis hercegi alkat volt, aki a klasszikus repertoár mellett a kortárs koreográfiákban is jeleskedett. 1983–1984-ben a balettegyüttes igazgatója volt, 2011-től haláláig a Magyar Nemzeti Balett gyakorlat- és próbavezető balettmestereként tevékenykedett. Ő volt az Állami Balettintézet első olyan igazgatója, aki maga is ott végzett. 1979-ben, még aktív táncosként nevezték ki az intézet vezetőjévé. Közel két évtizeden át oktatott és vezette az időközben főiskolai rangra emelkedő intézményt, aminek 2006-ban rektora, majd professor emeritusa lett. Nevéhez köthető többek között a Magyar Táncművészeti Főiskola Mexikói úti campusának kialakítása is. Emellett külföldön is folytatta intézményvezetői és pedagógiai tevékenységét: 1989–1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatója, 1993-tól az Észak-karolinai Művészeti Egyetem vendég balettmestere, 1994-től a Svéd Királyi Balett, 1994–95-ben pedig a stockholmi Cullberg Balett vendég balettmestere volt. A Magyar Nemzeti Balett 80. születésnapját 2021-ben gálaműsorral ünnepelte az Erkel Színházban. Ebből az alkalomból jelent meg portrékötete A tánc a korlátait legyőzni képes ember művészete címmel, Major Rita tollából, az Opera gondozásában. Dózsa Imrét a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek – írták a közleményben. Az Operaház közösségi oldalán olvashatjuk Solymosi Tamás balettigazgatónak, Dózsa Imre tanítványának a szomorú alkalomra írt sorait: Mély fájdalommal búcsúzom mesteremtől, Dózsa Imrétől, akinek köszönhetem, hogy balettművész lettem, és az élet minden területén példát mutatott. Az első lépésektől kezdve hitt bennem, támogatott, felkészített az életre és erre a gyönyörű szakmára, önzetlenül mindvégig mellettem állt – és tudom, másokkal is így tett. A Magyar Nemzeti Balett, amelyet egykor ő is vezetett, és amelyet most nekem, a tanítványnak van módom irányítani, közös mesterét is elvesztette, hisz szinte utolsó pillanatáig velünk volt, segített. Megtiszteltetés számomra, hogy tanítványa lehettem, dolgozhattam vele, és tanulhattam tőle. Tisztelt Mester, nem tudok búcsúzni Tőled, nagy űrt hagysz magad után. Nyugodj békében! Tamás. Magyar Nemzet.