(El)Kúria

1.)Nem vagyok jogász (se), bár a pályafutásom során meglehetősen sok dolgom volt jogi és etikai normákkal és azok alkalmazásával. Azt például meg kellett tanulnom, hogy a szabályok vagy éppen a szabályok alapján készült szövegek megfogalmazása rendkívül fontos: szószerinti értelmezésük sok esetben sokkal szigorúbb vagy sokkal enyhébb korlátokat jelent, mint a tájékozatlan jogalany vagy a felületes szemlélő elsőre képzelné. Akinek még ennyi tapasztalata sincs, az is minden bizonnyal ismeri a legendás üzenetet, amelyet János esztergomi érsek küldött a Gertrudis királynő megölésére készülő főnemeseknek, és amelyről tudjuk jól, a mondatok értelme gyökeresen megváltozik attól függően, hogy hová tesszük az írásjeleket: „A királynőt megölni! Nem kell félnetek. Jó lesz. Ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.” „A királynőt megölni nem kell! Félnetek jó lesz! Ha mindenki beleegyezne, én nem! Ellenzem.” Nos, úgy látszik, a Kúria tagjai nem ismerik se a jogi szövegek megfogalmazásával kapcsolatos és nagyon is rigorózus követelményeket, se a klasszikus történelmi anekdotát. A főbírák ugyanis megváltoztatták a Líra elhíresült ügyében született korábbi bírósági döntést, amely egy írásjel hiányában más értelmet is megengedhetőnek vélt, mint amit a jogalkotó a gyermekvédelminek hazudott homofób törvényben mondani akart. Az inkriminált mondat szerint ugyanis: „a homoszexualitást megjelenítő, gyermekeknek szóló termékek a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazhatók”. Azt persze mindenki tudja, hogy nemcsak a már elkülönített könyvek lefóliázását akarták elrendelni, de … ez a szöveg igenis ezt mondja. A Fővárosi Bíróság – szerintem nagyon helyesen – ragaszkodott a leírt betűkhöz, és mentesítette a könyvterjesztőt a meglepően súlyos bírság megfizetése alól. A mostani ítéletében a Kúria viszont tulajdonképpen azt mondja, hogy nagyjából mindegy, mi áll tételesen egy jogszabályban, a jogalkalmazónak úgy kell azt értelmeznie, ahogy az – szerinte – a jogalkotói szándéknak megfelel. Ez bizony egy újabb adalék lehet azok érvelésében, akik szerint szép emlékű kis hazánkban haldoklik a jogállamiság és a jogbiztonság. 2.)Nem vagyok újságíró (se), bár 35 évig szerkesztettem egy szaklapot, és írtam több száz szak- és véleménycikket, és mindezek során sosem kerültem összeütközésbe a médiahatóságokkal. Mint az közismert, Orbán Viktor számos médium (rtl.hu, 24.hu, Index, 444.hu, Magyar Narancs, Klubrádió, Economx) ellen indított pert, mert azok idézték a Spar vezérigazgatójának egy osztrák élelmiszeripari szaklapban megjelent, a miniszterelnökre nézve – szerinte valótlan és – sérelmes szavait. A perek zöme már megjárta a másodfokot is, és bizony a kormányfő mindenütt vesztett. Eddig. A Kúria ugyanis most – a józan észt alaposan meglepve – a Pécsi Stop című orgánumot elmarasztalta. Az indoklás szerint az osztrák vezérigazgató nem véleményt mondott Orbánról, hanem egy vele kapcsolatos tényállítást tett, aminek valóságtartalmát a médiumnak ellenőriznie kellett volna. Hááát,… ha van feje tetejére állított logika, akkor ez aztán igazán az. • Először is: a Pécsi Stop (és az összes többi) egy tényt, egy igenis ellenőrzött és ma is ellenőrizhető tényt közölt, jelesül hogy a Spar-vezér mit nyilatkozott, hol és mikor. • Másodszor: ha elfogadnánk a Kúria érvelését, akkor innen kezdve azt sem hozhatná le egyetlen sajtótermék sem, amikor mondjuk a miniszterelnök arról beszél szokásos pénteki rádiószózatában, hogy mit tárgyalt négyszemközt Putyinnal vagy Trumppal, hiszen ezeket az állításokat végképp nincs módja ellenőrizni a magyar sajtómunkásoknak. Persze az is lehetséges, hogy e tekintetben is csak valamiféle sajátos jogértelmezésről van szó: a Kúrián feltételezik, hogy csak kimaradt a sajtótörvényből egy-két szó meg vessző, és igazából csak akkor kell ilyen módon belefojtani a szót a médiába, ha a kormányfőt, családját, szűk baráti körét és legközelebbi üzletfeleit érik dehonesztáló mondatok.