Ellenzékellenzés

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul. Egyszer kell nyerni, de akkor nagyon – deklarálta hatalmi politikája alaptézisét Orbán már 2007-ben, soros tusványosi igehirdetésén, mint­egy jelezve, hogy mire készül: jöhetnek sorra választások, ő a nemzet felkent vezetőjeként többé át nem adja a hatalmat. A „fülkeforradalom” nyomán létrehozott egész orbáni rendszer hatalmi struktúrája, jogrendje, a kulcspozíciók hosszú távú elfoglalása garantálja, hogy az autoriter rezsim választásokon megdönthetetlen maradjon, vagy ha mégis beütne valami példátlan balszerencse, ellenfelei gyors bukásának, a hatalom visszavételének minden eszköze rendelkezésére álljon. A mindenkori ellenzéknek ezzel mindvégig tisztában kellett (vagy kellett volna) lennie, választásokra készülve mégis folyton semmibe vette, olyan reményt keltett, mintha esélye lenne a szokványos úton parlamenti többséget szerezni, ezáltal úrrá lenni a rendszerproblémán. A választási kudarcok legfőbb okát az ellenzék leküzdhetetlennek mutatkozó megosztottságában fedezték fel, az aránytalan és manipulatív választási rendszerre tekintettel nem is oktalanul.