Építőipar a pokolban: a déli szieszta lehet a megoldás

Védőital biztosítását és több szünetet ír elő a jogszabály a munkáltatóknak extrém meleg esetére. Az építőipar sem kivétel ez alól, de a hőség az összes szabály betartása mellett is kihívás elé állítja az ágazatot: egy útépítés vagy egy épület alapozása hőségriadó idején, a legmelegebb órákban „maga lehet a pokol”, de egy téglagyárban is elérheti a hőmérséklet a 40–50 Celsius-fokot. Ráadásul a nagy meleg technológiai problémákat is okoz. Kiutat a munkavégzés átütemezése, így a legforróbb órák elkerülése jelenthet: vannak építőipari szereplők, akik szerint ez nem reális, mások szerint nagy szervezést igényel, mégis ajánlott – azért is, mert a melegben a termelékenység is csökken. Péterrel egy balatoni riportúton találkoztam. Segédmunkás, egy építkezésre jött dolgozni a Balaton partjára. Ez nem a hőségriadók idején történt, de napközben, a tűző napon július végén is jóval 30 fok fölé kúszhatott a hőmérő higanyszála. Az építkezésen ilyenkor sem áll meg a munka. Péter azt mondja, ha ennyire meleg van, előfordul, hogy inkább reggel 6-tól 11-ig belehúznak, aztán csak délután kezdik újra a munkát a napon, és estig folytatják – aznap is csak kilenc körül jutottak oda, hogy megvacsorázzanak a balatoni büfében. De elmondása szerint csak „a főnöktől függ”, hogy milyen időbeosztást engednek egy építkezésen, és azt is hozzáteszi: ha valamit szűkösebb határidővel kell befejezni, akkor nincs mit tenni, a legnagyobb hőségben is csinálni kell. • Miért nem lehet kihagyni az építőiparban a legmelegebb órákat?• Meg lehet-e egyáltalán oldani, hogy kapjanak elég védőitalt a hőségben dolgozók?• Mennyit tudnak tenni maguk, a munkások? Címkék: hőség, építőipar, Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, szieszta, Peterka Attila, Stocker Zoltán, Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége.