Európa Jeruzsáleme – helyszíni riport

Vannak városok, amelyek valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva képesek úgy megragadni az ember szívét, mint egy valóságos szerelem. Számomra az egyik ilyen város Szarajevó. A jóra fogékony embert megbabonázza az a kulturális gazdagság, ami a kis balkáni ország fővárosát és általában Boszniát jellemzi. Néhány napja egy helyi barátommal körbe jártuk Szarajevó utcáit és annak közéleti valóságát. Kerim barátommal Pekingben ismerkedtem meg, az első néhány udvarias mondatváltás után elárulta, hogy édesanyja lánykori neve Žiga, ami a családi legendárium szerint magyar eredetű. Ez persze csak feltételezés, azonban jó okunk van reménykedni a rokonságban, ugyanis a fiatalember dédnagyapja, Mahmut Žiga a bosnyák versenykerékpározás úttörője és kiválósága volt a maga idejében. A magyar szál Szarajevó vonatkozásában pedig egyáltalán nem meglepő. A középkorban Bosznia-Hercegovina nagyobb része a magyar király hűbérbirtoka volt, amit az oszmán birodalom szakított el a magyaroktól. A törökök hanyatlása után az 1878-as berlini kongresszus végül az Osztrák–Magyar Monarchia igazgatása alá helyezte a területet. Feljegyzések szerint ebben az időszakában 62 ezer magyar állampolgár élt Boszniában, akiknek fele lehetett ténylegesen magyar etnikumú. Ma nagyjából 80 magyar él a több mint 300 ezres Szarajevóban, akik jellemzően a jugoszláv időszak alatt költöztek ide a Vajdaságból. A magyarok kis közösségként is képesek láthatóvá válni az etnikai és vallási kavalkádban. Pedig a kultúrák közötti verseny kifejezetten kiélezett az országban. Ma már jószerint a szó békés, mintsem erőszakos értelmében. A szerb, a horvát kisebbség és a bosnyák többség egyaránt ara törekszik, hogy biztosítsa elsőségét saját területein.