Európa útkeresése az amerikai iparpolitika árnyékában

Napjaink geopolitikai feszültségei egyre több országot ösztönöznek arra, hogy az iparpolitika eszközeivel igyekezzenek csökkenteni kitettségüket más gazdaságokkal és a globális ellátási láncokkal szemben. Általánosságban az iparpolitika olyan célzott kormányzati intézkedések összessége, amelyek egyes iparágak és technológiai szegmensek támogatása révén akarják biztosítani a nemzetgazdaság fejlődését és versenyképességét. Különböző mértékben, de gyakorlatilag minden kormányzat él ezekkel az eszközökkel. Mégis azért hallani újabban az iparpolitika reneszánszáról, mert az Egyesült Államok – éppen a Kína iparfejlesztési stratégiájából fakadó kockázatokra adott válaszként – látványosan ebbe az irányba mozdult el, lépéskényszerbe, de legalábbis döntési helyzetbe hozva ezzel más gazdasági erőközpontokat, különösen pedig legfontosabb kereskedelmi és befektetési partnerét, az Európai Uniót. A 2022 augusztusában aláírt Inflation Reduction Act (IRA) összesen 500 milliárd dollárnyi támogatást és adókedvezményt tett elérhetővé többek között a tiszta energiatermelés előmozdítására, a CHIPS and Science Act pedig mintegy 280 milliárd dollárnyi forrást biztosított az amerikai félvezetőgyártó kapacitás bővítésére, a kutatás-fejlesztés ösztönzésére, illetve a regionális high-tech központok létrehozására. Hogy milyen érdeklődést váltott ki mindez az üzleti szférában, azt jól mutatta, hogy a Volkswagen egyik vezető tisztségviselője egyenesen az 1849-es kaliforniai aranylázhoz hasonlította az IRA által a termelő vállalatok számára teremtett lehetőségeket. A különböző finanszírozási csatornák révén az EU a megújuló energia terén kétszer akkora forrást tett elérhetővé, mint az IRA / Fotó: DPA Picture-Alliance via AFPAz IRA bejelentését követően az EU-tagországok gyakorlatilag egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy az amerikai szabályozás veszélyt jelent az európai iparra nézve. Az elhangzott vélemények szerint most dől el, hol létesülnek a jövő iparágainak ellátási láncai, és az amerikai iparpolitika eredményeként a félvezetőipar, a napelemipar, a hidrogénenergia-termelés és az elektromos gépjárműgyártás Európa helyett az USA-ba fog települni. A vészharangot kongató nyilatkozatok szerint versenyhátrányba kerülnek az EU-ban termelő cégek is, az unió pedig tovább veszít a magasabb energiaárak miatt amúgy is csökkenő versenyképességéből az USA-val szemben. Ezeknek a percepcióknak az eredményeként Brüsszel az „Európa nem teheti meg, hogy ne reagáljon” álláspontra helyezkedett, ami több intézkedéscsomag kidolgozását és bejelentését eredményezte.Ezek egyik kiemelt célkitűzése, hogy egyszerűbbé váljon az energiaátmenethez szükséges eszközök gyártásának szabályozása, illetve könnyebb legyen állami támogatást nyújtani a beruházási projektekre. A különböző finanszírozási csatornák révén pedig az EU a megújuló energia terén kétszer akkora forrást tett elérhetővé, mint az IRA. Ami az állami támogatások korlátjainak öt évre szóló enyhítését illeti, az EU először tette lehetővé, hogy a tagállamok az unión kívül elérhető szubvenciókhoz igazítsák saját támogatásaikat, ha máskülönben a stratégiai fontosságú projektet Európán kívülre vinné a vállalat. .