Évi elszámolás

Az év vége jó alkalom arra, hogy elszámoljak magammal, mit is tettem az elmúlt évben, és ahogy az ember öregszik az ilyen elmúlt évek száma, amelyekről majd elszámolhatok fokozatosan csökken, és hasonlóan a piacgazdasághoz, a szűkebben rendelkezésre álló javak (a hátra lévő évek) felértékelődnek. Ami az újságírói tevékenységemet illeti, ez évben e sorok írásáig 45 cikkem jelent meg, a jelenlegivel együtt még három várható, vagy „van a csőben”, ahogy ezt a kifejezést az angol-szászoktól átvettük. E negyvenöt cikk döntő részben világpolitikai kérdésekkel főleg geopolitikával és a háborúval, részben az Európai Unió irracionális klímapolitikájával foglalkozik, de helyt szorítottam annak is, hogy pihenésképpen a Cicmicről, a macskámról írjak, aki maga is tevékenyen részt vesz írásaimban, leginkább azzal, hogy végigsétál a klaviatúrán, ha nem vagyok elég gyors, hogy ilyen alkalmakkor becsukjam az orra előtt az ajtót. Azt szoktam mondani a magam szellemi fejlődéséről, hogy valamikor meg akartam váltani a világot, most már azzal is beérném, ha megérteném, mi miért történik. Számomra az egyik legnagyobb talány az Európai Unió klímapolitikája, az ugyanis olyan mértékben irracionális, hogy szinte felfoghatatlan. Mint valamikori mérnök, én mindennek, aminek lehet, utánaszámolok. Ez a mérnöki gondolkodás alapja, ha bármit, mint mérnök, meg akarok csinálni, az első lépés, hogy kiszámítom, hogy amit akarok, az megvalósítható-e vagy sem, és ha igen, mi módon. Ez a fajta gondolkodás teljes egészében hiányzik az Unió vezetőinek fejéből, amire kitűnő példa a német energiapolitika, az energiewende, amelyet az unió egészére rákényszerítettek. Azon talán lehet vitatkozni, hogy a szén-dioxid okozza-e a Föld kétségtelenül tapasztalható (és mérhető!) felmelegedését, de azon már nem, hogy Európa energiaellátását meg lehet-e oldani szél- és naperőművel, mert az már számítás kérdése és egyértelműen bizonyítható, hogy nem, amit a németek a jelenlegi napokban, amikor a nap nem süt és a szélcsend is van, közvetlenül meg is tapasztalhatnak. A mérnöki gondolkodás azonban igen távol áll az Unió vezetésétől, a Bizottság elnökének Ursula von der Leyennek orvosi diplomája van, az energiapolitikáért felelős biztos Kadri Simson történész, António Costa, az Európai Tanács elnöke jogász és akkor még nem beszéltünk a német atomerőművek bezáratóiról, Annalena Baerbockról, aki politológus és Robert Habeckről, aki nyelvészként végzett és szakdolgozatát Casimir Ulrich Boehlendorff 18. századi német költő verseiről írta. Az utolsó német atomerőmű bezáratását azzal indokolta, hogy egész életében ezért küzdött és most itt az alkalom rá. Hogy a németek esetleg nem jutnak áramhoz? Mit érdeklő őt? Hasonlóképpen társa, Baerbock, aki ki is jelentette, hogy nem érdekli, mi a választók véleménye. Na, ők ma Európa vezetői.