Ezek a pénzügyi hibák bedönthetik a céged

A Lightyear pénzügyi vezetője, Uku Lember szerint a túlzott mértékű kockázatvállalás a mélybe ránthatja a cégeket. De ezt el lehet kerülni. A mai bizonytalan gazdasági viszonyok között a pénzügyek kezelése sok fejfájást okoz a cégvezetőknek. Mivel a külső környezet kihívásai és a beruházások csökkenése miatt sok cégnél lehet indokolt meghúzni a nadrágszíjat, a készpénzkezelési stratégiák kidolgozása – vagy adott esetben felülvizsgálata – mérettől függetlenül minden vállalkozás számára elsődlegessé vált. Mit tehet tehát az, aki egy startup vagy kkv pénzügyeit kezeli? Uku Lember, a Lightyear pénzügyi igazgatója osztja meg gondolatait. A gazdasági környezetet a továbbra is magas, de immár csökkenő infláció határozza meg, ami a vállalkozások számára az alapanyagárak emelkedését eredményezte. A magasabb kamatok a beruházásokat és a fogyasztást egyaránt visszafogják. Ebben a helyzetben a startupok egyre nehezebben tudnak új tőkét bevonni, ezért különösen fontos a meglévő tőke körültekintő felhasználása – vagyis annak megőrzése, illetve lehetőség szerint növelése. Hiszen csak így biztosíthatók a forradalmi újítást jelentő termékek vagy szolgáltatások fejlesztéséhez és az ügyfélkör növeléséhez szükséges eszközök. A pénzügyi vezetőknek tehát felül kell vizsgálni pénzkezelési stratégiájukat, hogy az megfeleljen a mai realitásoknak. Mivel az új tőke bevonása egyre nehezebbé vált, az első számú prioritás a működő tőkében lekötött pénz minél nagyobb részének felszabadítása, amellyel így aztán a pénzpiacon lehet hozamot termelni. Ezzel jelentősen növelhetők a vállalkozás pénzügyi tartalékai.  Warren Buffett híres aforizmája szerint a dagály elvonultával kiderül, ki úszott meztelenül. A magas kamatok pedig hasonlóképpen partra vetik a fenntarthatatlan üzleti modelleket. Most, amikor az olcsó pénz időszakában láthatatlanul felépülő kockázatok kezdenek realizálódni, érdemes befektetni a pénzt, és a tőke megőrzését a hozamok elé helyezni. A pénz megőrzésekor a kockázat csökkentésének leghatékonyabb módszere, ha egyáltalán nem vállalunk kockázatot. Ha pedig a kockázatvállalás elkerülhetetlen, a modern portfólióelmélet és a józan paraszti ész is azt diktálja, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni- más szóval érdemes diverzifikációval csökkenteni a kockázatokat. Most pedig lássuk a leggyakoribb kockázatokat, amelyekkel a vállalatok szembesülhetnek: A legbiztosabb módja a devizakockázat elkerülésének, ha a cég egyáltalán nem vállal ilyet. Ha egy vállalkozás bevételei/kiadásai túlnyomórészt euróban vannak, akkor érdemes a likviditási tartalékokat euróban vagy euróban denominált eszközökben tartani. Noha az USA-dollárra nehéz időkben gyakran menekülővalutaként tekintenek, és magasabb kamathozamot kínál, mint az euró, az elmúlt néhány évben az euróval szembeni árfolyama 25 százalékos kilengéseket is mutatott. Ez az ingadozás a devizaswap-díjakkal együtt könnyen felemésztheti a magasabb hozamokat. A hosszabb futamidejű eszközök általában magasabb hozamot kínálnak, hogy kompenzálják azt, hogy a pénzt hosszabb időre kell lekötni. Minél hosszabb azonban a futamidő, annál érzékenyebb az eszköz piaci értéke a kamatok változására. Ezt a kockázatot becsülte alá vesztére például a hírhedt Silicon Valley Bank, amely hosszú lejáratú kötvényekből álló portfólióján közel 20 milliárd eurós veszteséget szenvedett el, amikor a Fed (Federal Reserve System) 2022-ben erőteljes kamatemelésbe kezdett. Ha az elsődleges cél a tőke megőrzése, akkor érdemes a vállalat pénzét rövid lejáratú (legfeljebb egyéves, úgynevezett pénzpiaci) eszközökre korlátozni. A lekötött betétekkel lehet ugyan némi pénzt keresni, azonban általában kissé kockázatosak, mivel a cég pénze gyakorlatilag zárolásra kerül. Ahhoz, hogy nyugodt szívvel köthessük le a pénzt, tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor, hol és mennyi tőke mozog naponta, hiszen ha sürgősen szükségünk lesz a pénzre, a legjobb esetben lemaradunk a felhalmozott kamatokról, legrosszabb esetben pedig máshol kell további forrásokat találnunk. A bankbetétekből általában lehet pénzt kivenni, de a folyamat napokig tart, és előfordulhat, hogy „büntetődíjat” kell érte fizetni. Ma már azonban léteznek olyan eszközök, amelyek a lekötött betétekhez hasonló hozamot kínálnak a likviditási kockázat fedezése mellett. A hitelkockázat egyike azon kockázatoknak, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen elkerülni. A hitelkockázatot azonban a legegyszerűbben a befektetések diverzifikálásával lehet kezelni, akár a kötvényalapok előnyben részesítésével, akár a diverzifikáció belső kezelésével. A legtöbben a lekötött betétekre és a folyószámlákra nem adósság-instrumentumokként tekintenek, de a Silicon Valley Bank és a Credit Suisse közelmúltbeli látványos csődje mindenkit emlékeztetett arra, hogy a zsebben lévő készpénzzel ellentétben a folyószámlán lévő pénzzel a bank hitelkockázatnak teszi ki az embert – ugyanúgy, mint a hagyományos adósság-instrumentumok esetében. A kockázat mérséklésére ismét az átgondolt diverzifikáció lehet a megoldás. Vannak olyan eszközosztályok, például a pénzpiaci alapok, amelyek diverzifikált, kiváló minőségű értékpapírokat tartalmaznak, és amelyek a partnerkockázatot az alap szintjén fedezik. Egy cég portfóliójának nem kell a világ hét legjobban teljesítő részvényéből állnia ahhoz, hogy sikeres legyen – elegendő néhány olyan eszközosztály, amelyek együttesen diverzifikálják a fenti kockázatokat anélkül, hogy le kellene mondanunk az észszerű hozamokról. Az egyik ilyen eszköz a kötvényalapú ETF, azaz a különböző kötvények széles skálájából álló tőzsdén kereskedett alap, amely biztosítja a kibocsátók, lejáratok és szektorok közötti diverzifikációt. A kötvények lejárata ugyan előre ismert, de míg az egyes kötvények esetében a termelődő pénz elosztása és újrabefektetése a cég pénzügyi csapatának feladata lenne, addig a kötvényalapú ETF-ek esetében más a helyzet. Ezek az alapok súlyozott átlagos lejáratot alkalmaznak, és aktívan vásárolnak és eladnak kötvényeket, hogy állandó futamidőt tartsanak fenn. A kötvényalapú ETF-ek alkalmasak lehetnek a különböző méretű cégek likviditás kezeléséhez, mivel biztonságos mögöttes eszközökbe, például kormányok, pénzintézetek és nagyvállalatok kötvényeibe fektetnek be – ezáltal minimalizálva a hitelkockázatot. Egy másik hasonló eszközosztály a pénzpiaci alapok. A pénzpiaci alapok (MMF-ek) lényegében a kötvényalapok speciális formájának is tekinthetők, amelyek csak nagyon rövid lejáratú, magas hitelminősítésű és erősen diverzifikált kötvényportfóliókat tartalmaznak, és havonta fizetnek kamatot. A pénzpiaci alapok kötelesek naponta visszaváltani a befektetési jegyeket, így rendkívül likvidek. Az MMF-ek hozama a globális kamatoktól függően változik, és lényegesen magasabb lehet, mint a hasonló célú és likviditású megoldások (pl. folyószámlán lévő készpénz) esetében. Mindemellett a befektetések rövid lejáratúak, így minimalizálják a kamatkockázatot. Ezen alapok célja, hogy az egy befektetési jegyre jutó nettó eszközértéket 1 EUR/USD/GBP értéken tartsák. Az ezen felül – kamat formájában – elért jövedelmet osztalékként fizetik ki a befektetőknek.  A magas likviditás, az alacsony kamatkockázat, a mögöttes eszközök biztonsága és a szabályozási követelményekből eredő diverzifikáció a kötvényalapú ETF-ek mellett az MMF-eket is olyan eszközosztállyá teszi, amelyben a cégek pénze biztonságban lehet, és még hozamot is termel, különösen a mai magas kamatkörnyezetben.  A diverzifikált eszközosztályoknak azonban van néhány olyan aspektusuk, amelyekre feltétlenül érdemes odafigyelni: – A portfólió még tovább diverzifikálható különböző alapkezelőkkel. – Mindig érdemes megvizsgálni a különböző alapokat, hogy a mögöttes eszközök ne fedjék egymást. – Alapok vásárlásakor és eladásakor is jó döntés lehet annál a valutánál maradni, amelyben a cég üzleti tevékenységét végzi. – Fontos felülvizsgálni a befektetési szolgáltató árazását, és megbizonyosodni arról, hogy befektetésünk a lehető legátláthatóbb és legalacsonyabb díjú platformon van-e. Amennyiben egy döntéshozó a cég és a profit növekedésével együtt skálázódó eszközosztályokat választ, úgy könnyen fedezhetők azok a kockázatok, amelyek ma különösen fájók lehetnek a vállalkozások számára. Érdemes elgondolkodni a likviditáskezelés kérdésén. Egy cég portfóliója nem a pénzügyi vezető személyes portfóliója – a kísérletezgetés és az egyéni befektetési ötletek ilyen esetben nem férnek bele. A pénzügyi igazgató fontos szerepet játszik egy vállalkozás fenntarthatóságának alakításában. Miközben a cégnek elsődlegesen a jól kiforrott termék létrehozására kell összpontosítania, a pénzügyi igazgató felelőssége, hogy ezt stabil pénzgazdálkodással támogassa, ami erősíti az üzleti modellt, és segíti a cég növekedését. (Forrás: Lightyear) (Címlapkép: Depositphotos).