Fél évszázad után borult minden a Közel-Kelet centrumában, de nem biztos, hogy örökre búcsúznak az „Oroszlánok”

Szíria a Közel-Kelet egyik kulcsfontosságú állama, amely több térségi hatalom radarján is rajta van, mivel a földrajzi helyzete kiemelkedő szerepbe teszi. Tudta ezt Háfez el-Aszad, egykori szíriai elnök is, aki ügyes külpolitikai manőverekkel volt képes a hatalmát megtartani, miközben országa továbbra is a fókuszban maradt. Ugyanerre a bravúrra fia már nem volt képes, 13 évnyi polgárháborút követően két hét se kellett a rendszere elsöpréséhez. Háfez el-Aszad 1930-ban született az alavita kisebbség tagjaként egy északkelet-szíriai faluban kilencedik gyerekként a tizenegyből. Családja megbecsülésnek örvendett a közösségben, apja a politikai térben is megvillantotta véleményét, az első világháborút követően a francia mandátumterületi státusz ellen szólalt fel. A véleményét aztán megváltoztatta, kollaborált a gyarmatosító hatalommal, emiatt pedig pozíciókat kapott. Ekkor változtatta meg a nevét is, és lett el-Aszad, vagyis „az oroszlán”, mivel a legenda szerint a teljesítménye miatt a helyiek is így szólították. Az alavita kisebbség tagjaként Háfez helyzete nem volt könnyű, főleg, hogy a második világháborút követően Párizs kivonult az országból. Latakia tartomány szegény térségéből ő lett a család első tagja, aki a középiskoláig jutott, ahol szembesült a vallására vonatkozó társadalmi ellenérzésekkel. Ez az élmény vezette ahhoz, hogy már igen fiatalon, mindössze.