Felbecsülhetetlen ajándékot bízott ránk Klösz György – 180 éve született „Budapest fotográfusa”

Márai Sándor Föld, föld!… című életrajzi írásában megalkotta a krúdyzmus fogalmát. Az író 1945 tavaszán tapasztalta meg, hogy az ostrom során testileg és lelkileg elgyötört budapesti polgárok a tabáni bombatölcsérek között bolyongva, a krisztinavárosi és óbudai műintézetek szovjet bakák zabrálásaitól megmenekült borkészleteit kutatva, felöltőjük zsebében Krúdy-köteteket hordozva igyekeztek legalább spirituálisan alámerülni a kizökkent világ előtti állapotokba. Idővel ez a krúdyzmus, hovatovább az ántivilág iránti érdeklődés – nem függetlenül Huszárik Zoltán Szindbád-filmjétől – a hetvenes évek szürke és nyúlós Magyarországán kapott újra erőre, miközben kibővült egy megkerülhetetlen fotóalbum megjelenésével. E kötet az 1979-ben kiadott, azóta számos utánnyomást megélt Budapest anno volt, amely az első – ma már szerencsére nem egyetlen – reprezentatív vizuális monográfiának tekinthető Klösz György munkásságáról. A fotográfus több ezer darabot számláló fényképhagyatéka a felbecsülhetetlen forrásértékén túl mára az egyik legfontosabb hivatkozási pont lett a dualizmus Magyarországa, benne Budapest világvárossá fejlődésének vizuális emlékezete kapcsán. Ezzel Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula, Bródy Sándor és Molnár Ferenc művei mellett a patinás Klösz oeuvre is elfoglalta méltó helyét a korszakra fókuszáló emlékezetben.