Ferenczi Gabi dúla: „Lehet, hogy Budapesten sok választása van egy kismamának, de egy vidéki kisvárosban vagy faluban biztosan nem”

Ha végigböngésszük a vonatkozó szakirodalmat, akkor megtudhatjuk, hogy egy ideális világban a szexuális nevelés a lehető legkorábban elkezdődik. Nincsenek tabuk, konzervválaszok, a folyamat nem redukálódik néhány, ebédlőasztalnál elhangzó kérdés-feleletet. Éles különbség van felvilágosítás és edukáció között. Optimális esetben minden gyermek számíthat a szexualitással kapcsolatos nevelésre a családjában, de hogy a társadalom biztosra menjen, az iskolában is megjelenik a téma: tantárgyként vagy előadások formájában. Fontos tudni, hogy jó esetben mindez nem korlátozódik a szexre, ahogy az UNICEF nemzetközi gyermek jogvédő szervezet a témában szülőknek készült videó összefoglalójában írja: „Idetartozik minden, ami egy ember testével, lelkével, kapcsolataival összefügg. Minden ember saját magával, környezetével való viszonya a születés pillanatában kezdődik.  Ennek megfelelően minden behatás, ami éri a gyereket, egyben befolyásolja is őt, legyen az jó vagy rossz. A rossz dolgok sokszor megkerülhetetlenek – például az első szerelmi csalódás –, ha viszont tudatosan odafigyelünk, túlsúlyba tudjuk hozni a jó dolgokat, amelyek építik és védik a gyerek testét-lelkét.” De mi történik akkor, ha – különféle okoknál fogva – a szexuális nevelés nem történik meg a családban? Egy ideális világban az iskola demokratizáló, esélykiegyenlítő funkciója ebben a tárgyban is érvényesül. Magyarországon 2021-ben fogadta el a parlament azt a törvényt, mely új formában szabályozza az iskolai szexuális felvilágosító programokat. Stáhly Kata, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai vezetője korábban a Gyerekszoba.hu-nak elmondta, hogy ma jellemzően az iskolaorvos, a védőnő, az iskolapszichológus vagy tanárok tartják a szexualitással kapcsolatba hozható órákat. A korosztály meghatározása az iskola feladata. Jellemzően a tanórákhoz kötik, és általában hatodik osztálytól hozzák be a kérdést a gyerekeknek. „A NAT és a kerettanterv fontos szerepet szán a szexuális nevelés témájának, a kérdés inkább az, hogy azt ki tartja, hogyan, milyen témákat érint, a gyerekek valódi válaszokat kapnak-e tőle. Kérdezhetnek-e szabadon a szexualitásról. A tavalyi törvénymódosítással ezt a kérdést szinte teljes egészében a szülők kezébe adták, ami véleményünk szerint is elsősorban az ő feladatuk. De közben azt is tudjuk, hogy a tizenéves gyerekek nem rendelkeznek elegendő mennyiségű és főleg jó minőségű ismerettel, és nem a szüleiket kérdezik meg elsőként, hanem a barátaikat és az online oldalakat. Ezért fontos lenne az iskolákat is úgy bevonni, hogy ott a gyerek szabadon kérdezhessen, és hiteles válaszokat kaphasson.” Mivel nincs egységes gyakorlat, ezért teljesen esetleges, és sokszor a szülők érdekérvényesítőképességén is múlik, hogy lesz-e és ha igen, milyen minőségű, a szexualitással kapcsolatos óra, beszélgetés az iskolákban.