Fraktál

Van az az anekdota, miszerint Benoît B. Mandelbrot nevében a „B.” a Benoît B. Mandelbrot névre utal, ennek „B.” betűje ugyancsak Benoît B. Mandelbrotot jelenti, amely névben megtalálható „B.” egy újabb immanens Benoît B. Mandelbrotot kódol, hogy aztán ennek „B.”-je egy következő rejtőzködő Benoît B. Mandelbrotot eredményezzen… És így tovább, egyenesen a fraktálörvény mélyére húzva szegény egyszeri érdeklődőt, aki valaha véletlenül találkozott a jelentős huszadik századi matematikus nevével, illetve a hozzá fűződő elmélettel. A fraktál egy matematikai megalapozottságú alakzat, melynek lényege, hogy bonyolult önhasonló és ismétlődő formát mutat, de nem azonos méretskálán: a nagyobb alakzat kisebb része, egysége, illetve ennek szerkezete megegyezik annak a nagyobbnak a szerkezetével, amelyet ezek a kisebb egészek alkotnak, vagy megfordítva, a nagy egész több kisebb, de szerkezetében vele azonos alakzatból tevődik össze. Tipikus példái a fraktálokkal matematikailag is leírható természeti jelenségeknek a falevelek erezete, a felhők formái vagy épp a hókristályok szerkezete. Nyelvünkben egy bevett fordulattal is a fraktáljelenségre utalunk, akár öntudatlanul is, ha véletlenül megfordítjuk a csepp a tengerben szólást, netán szándékosan azt mondjuk, cseppben a tenger. Tehát az a végtelenül kicsi rész, amely mégis magában foglalja az őáltala alkotott nagy egység lényegét, tartalmazza annak szerkezeti szabályszerűségeire vonatkozó információit.