Franz Ferdinand: The Human Fear

Van egy kép, ami be­égett a Franz Ferdinandról. A 2013-as szigetes koncertjük fináléjában a négy tag mindegyike az emelvényen állva dobolt teljes eufóriában ugyanazon a dobszerkón. Akkor még nem tudhatta a magyar közönség, hogy utoljára látja a skót együttes eredeti négyesét. Bár a frontember és fő dalszerző Alex Kapranos továbbra is vezeti a táncos gitárzenében utazó zenekart, előbb a gitáros Nick McCarthy, néhány évvel később a dobos Paul Thomson távozott. A gondok is nagyjából akkortájt kezdődtek, az addig szinte hibátlan életművel és egy rakás slágerrel rendelkező együttes következő sorlemeze, a 2018-as Always Ascending eléggé felejthető lett. A folytatást nem kapkodták el. Nyertek némi időt egy best of kiadvánnyal, végül a The Human Fear hét év csend után jelent meg, és magyar vonatkozása is van, a borító ugyanis Maurer Dóra Hét fordulat című, 1979-es képének újraalkotása. Kapranosék Mark Ralph producerrel együtt hallhatóan mindent elkövetnek az új anyagon, hogy ne tűnjenek fáradt, kissé kiöregedett zenekarnak. A tempó végig feszes, a hangszerelés változatos, van itt minden a primitív diszkószintitől kezdve a balkáni népzenéből ihletődött gitárriffig bezárólag, de a varázslat valahogy nem tér vissza, és igazán csak néhány dal emelkedik ki a lemezről. Ilyen az Orange Juice-t idéző Audacious, a paneleken végre kissé túlmutató The Birds, a Night Or Day pedig a fénykorukban is készülhetett volna. A többi szám viszont nem több kétségtelenül kellemes háttérzenénél.