Gazdasági semlegesség – Miként csinálták ezt más országok?

A gazdasági semlegesség pusztán szemantikai értelemben azt jelenti, hogy egy zajló vagy eljövendő katonai vagy gazdasági hadviselésben a semlegességét deklaráló fél kereskedelmi, üzleti értelemben nem szeretne részt venni. Jellemzően kis, kiszolgáltatott országok üzenetei a külvilág felé, legfőképpen az őt fenyegető nagyhatalmak irányába, miszerint ők nem fognak senki oldalára állni, nem segítik az ellenséget sem, tessék őket békén hagyni. Ugyanakkor a kinyilatkoztatásnak önmagában alig van jelentősége. A gazdasági hadviselésnek még a valós háborúknál is kevésbé létezik nemzetközi jogi szabályozása, legfeljebb szélsőséges esetekben, blokádok és szabotázs esetén van mire hivatkozni. A gazdasági háborúk esetében a vadon törvénye és a gazdagabb akarata érvényesül. Ennek megfelelően a semlegesség próbája a hosszabb távú viselkedés, a nagyhatalmakat egyedileg kell meggyőzni arról, hogy az ország nem pártos fél. Nem meglepő módon a történelemben a katonai semlegességet hirdető államok képviselték a gazdasági semlegesség eszméjét is. Persze ennek révén sokan és indokoltan tartják őket a háború vámszedőinek, elvtelen haszonelvűeknek. A semlegesség megítélése sokszor rossz, maga Dante is a Purgatóriumban ugyan, de a Pokol kapujához helyezte azokat az angyalokat, akik nem tudtak választani az Úr és a Sátán között. Azonban ugyanezen érme másik oldala, hogy Hollandia, Svájc, Svédország a tengerek és a kereskedelem szabadságának elkötelezett hívei is voltak. Innen indultak a békemozgalmak, ezek az országok a nemzetközi jog uralmának és erősítésének elkötelezett támogatói mind a mai napig. Mégsem az az érdekes, hogy általában mit gondoltak ezek az országok az ideális világról, hanem mit tettek a valóságban, hogyan maradtak semlegesek fegyveres vagy gazdasági háború esetén.