GEOrgPOLITIKA – Miért akarja Trump megszerezni Grönlandot?

Donald Trump saját bevallása szerint Grönlandot az USA-hoz akarja csatolni – ha kell, katonai segítséggel. Miért érdekli a leendő amerikai elnököt ennyire Grönland? És valóban az USA részévé válhat a sziget? A kiinduló helyzet az, hogy Donald Trump megválasztott amerikai elnök választási győzelme óta többször is arról beszélt, hogy Grönland az Egyesült Államok része lesz. Ebben a tervben a jég alatt található földgáz, kőolaj, urán, gyémántok és arany és ólom fontos szerepet játszanak.Grönlandot nagyrészt jég borítja, és a világ legnagyobb szigetén mintegy 57 000 ember él. Az észak-atlanti, nyersanyagokban gazdag és stratégiai szempontból fontos terület több mint 600 éve Dániához tartozik, de széles körű autonómiát élvez. Grönland eddig lemondott a teljes függetlenségről. Trump már nem sokkal karácsony előtt újból megbeszéléseket kezdeményezett Grönlandról. Az Egyesült Államok úgy véli, hogy „a nemzetbiztonság és a világ szabadsága érdekében feltétlenül szükséges Grönland birtoklása és ellenőrzése” – jelentette ki a leendő elnök. A republikánus ezzel első hivatali idejében tett sikertelen kísérletére épített, amikor 2019-ben Grönland megvásárlását javasolta. Kedden fia, Donald Trump Jr. látogatott el a szigetre – hivatalosan magánúton. Ugyanezen a napon idősebb Trump sajtótájékoztatót tartott floridai birtokán. Nem zárta ki, hogy katonai vagy gazdasági lépéseket tegyen Grönland és a Panama-csatorna feletti ellenőrzés megszerzése érdekében. „Ezt az üzletet meg kell kötni” – mondta Trump. Trump egyértelmű elutasítást kapott Dániától és Grönlandtól a 2019-es vásárlási javaslatára. A reakciók ezúttal is hasonlóak. „Grönland a miénk. Nem vagyunk és soha nem is leszünk eladhatóak” – jelentette ki az önkormányzati sziget miniszterelnöke, Mute Egede. Újévi beszédében azonban a grönlandi kormányfő is ragaszkodott a Dániától való függetlenséghez. Trump nem az első amerikai elnök, aki érdeklődik Grönland iránt. Amikor Grönland még dán gyarmat volt, az Egyesült Államok az akkori elnök, Harry Truman vezetésével 1946-ban 100 millió dollárért aranyban akarta megvásárolni a szigetet, mint a hidegháború idején stratégiai értéket. A koppenhágai kormány azonban már akkor is elutasította az eladást. Grönland 1953-ig dán gyarmat volt, ma pedig a Királyság önigazgatású területe. A szigetnek 2009 óta joga van népszavazáson kinyilvánítani függetlenségét. Ha ez megtörténik, Grönland dönthet úgy, hogy csatlakozik az USA-hoz – például társulási megállapodás formájában, mint a Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau a Csendes-óceánon. Bár a szigetlakók többsége szeretné a függetlenséget, a Dániától és az EU-tól való gazdasági függőségük miatt szkeptikusak ezzel kapcsolatban. Grönlandon tavasszal előre hozott parlamenti választásokat tartanak. A Dániától való függetlenség a választási kampány egyik fő témája. A grönlandi politikusok 2019 óta többször kijelentették, hogy érdekeltek az Egyesült Államokkal való együttműködés és kereskedelem erősítésében. „Grönland a Dániától való függetlenedésről beszél, de egyetlen grönlandi sem akar egyszerűen átállni egy új gyarmatosítóhoz” – magyarázza Ulrik Pram Gad grönlandi szakértő a Dán Nemzetközi Tanulmányok Intézetétől. Aaja Chemnitz, aki Grönlandot képviseli a dán parlamentben, szintén határozottan ellenzi az Egyesült Államokkal való integrációt: „Nem akarok bábu lenni Trump álmaiban, hogy birodalmát kiterjessze az országunkra”. A hatalmas sarkvidéki sziget nagy stratégiai jelentőséggel bír az USA számára. Légierőjük bázisa van ott, amely ballisztikus rakéták korai előrejelző rendszerével rendelkezik, mivel a legrövidebb útvonal Európából Észak-Amerikába Grönlandon keresztül vezet. Földrajzilag Grönland az észak-amerikai kontinens része, és a főváros, Nuuk közelebb van New Yorkhoz, mint Koppenhágához. Ulrik Pram Gad kutató szerint az USA számára létfontosságú, hogy más nagyhatalmak ne vethessék meg a lábukat a szigeten. Az USA kifejezte érdeklődését egy erősebb katonai jelenlét iránt a szigeten, hogy ellenőrizze a Grönland, Izland és az Egyesült Királyság közötti vizeket, amelyeket az orosz hadihajók és atom-tengeralattjárók átjárójának tekintenek. A kül- és biztonságpolitika azon területek közé tartozik, amelyekért a dán kormány továbbra is felelős, annak ellenére, hogy Grönland messzemenő autonómiát élvez. Dánia 1949-es megalakulása óta tagja a NATO-nak, ami azt jelenti, hogy Grönland területe a nyugati katonai szövetség része. Grönlandon és környékén értékes ásványkincsek is találhatók. Ezek közé tartozik az olaj, a gáz, az arany, a gyémánt, az urán, a cink és az ólom. A kormány azonban környezetvédelmi okokból megtiltotta az olaj és a földgáz kitermelését. A bányászati ágazat fejlesztése is megrekedt a bürokratikus akadályok és az őslakosság ellenállása miatt. Ennek következtében a gazdaság a halászattól függ, amely az export több mint 95 százalékát adja. Emellett évente közel egymilliárd dollárnyi támogatás érkezik Dániából, amely az állami költségvetés mintegy felét fedezi. A globális felmelegedés miatt a grönlandi jégtakaró alatti nyersanyagok egyre inkább hozzáférhetővé válnak. A grönlandi jégtakaró az antarktiszi jégtakaró után a Föld második legnagyobb jégtakarója. Teljes elolvadása a tengerszint mintegy hét méteres emelkedését okozhatja. Amikor Trump 2019-ben felajánlotta, hogy megvásárolja a szigetet, Dánia határozottan elutasította az ajánlatot. Mette Frederiksen miniszterelnök akkor „abszurdnak” nevezte a javaslatot. Most Frederiksen azt mondta, nincs meg a képzelete ahhoz, hogy Trump terveit valaha is megvalósíthassa. Hozzátette, hogy a grönlandiak egy nép és ez az ő országuk. „Csak Grönland határozhatja meg Grönland jövőjét”. Lars Lökke Rasmussen külügyminiszter azt mondta, hogy Dánia azonban nyitott a párbeszédre az Egyesült Államok sarkvidéki érdekeiről. Fotó: MTI/AP/Evan Vucci.