Grúziában a többség Moszkvát választotta a Nyugattal szemben

​​​​​​​A Georgia (Grúzia) elleni 2008-as hadjárat volt az első birodalomépítő „különleges művelet”, amelyet az orosz elnök elrendelt. Ezt követte a Krím elfoglalása, majd Ukrajna megtámadása. A kaukázusi ország szombati parlamenti választásán eldőlt, hogy folytathatják-e közeledésüket a Nyugathoz, vagy a jelenlegi kormány helyén marad és fokozottan Moszkva felé veszi az irányt. Bár az első exit-pollok alapján szinte minden résztvevő a saját győzelméről adott hírt, nagyon valószínű, hogy végül az utóbbi lehetőség vált valóra. Georgia (ez az ország hivatalos, a világban használt neve, Grúziának oroszul nevezik) állítólag onnan kapta elnevezését, hogy lakói különös tisztelői voltak Szent Györgynek. Ez mindenesetre nem változtatott a kis kaukázusi ország viszontagságos és gyakran véres történetén, amelyre legismertebb szülöttje, a Sztálinként ismert egykori papnövendék, Joszif Dzsugasvili nyomta rá bélyegét. Az ország a balti államok után az első volt, amely a Szovjetunió felbomlása után kikiáltotta a függetlenségét és az első, amelyben 1990-ben többpárti választásokat tartottak. Azokat többpárti koalíció nyerte meg, majd azt egy év után államcsínnyel megbuktatták és polgárháború pusztította az országot két területe, Abházia és Dél-Oszétia miatt, ahol a szeparatista kisebbség (orosz támogatással) függetlenséget követelt a georgiai többségtől. A polgárháborúban vagy negyedmillió georgiait utasítottak ki ezekről a területekről, a csecsenek támogatásával is. Az új államelnököt, Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminisztert a 2003-as „Rózsák forradalma” távolította el, miután kiderült, hogy megválasztása csaláson alapult. Sevardnadze pártjának több korábbi vezetője vette át a hatalmat, s az ország először fordult a Nyugat felé.