Gyarmati István: már a politikusok is tudják, többet kell költeni a hadseregre

Már a hidegháború után kezdett a NATO rájönni, hogy nem elég a közös védelemre koncentrálni, mindenre készülni kell: kollektív védelemre, békefenntartásra, a béke kikényszerítésre, a kiber- és hibrid hadviselésre egyaránt – mondta Gyarmati István. A biztonságpolitikai szakember szerint soha nem volt olyan komplex feladata egyetlen katonának sem, mint most van: egy késsel is tudnia kell a terroristák ellen harcolni és egy drónnal is csapást kell tudnia mérni a célpontra. Az ukrajnai- és a közel-keleti háborúk miatt a politikusok nagy része is úgy gondolja már, hogy muszáj fejleszteni az országok haderejét. De mire elegek, illetve mire jók a Magyarország által vásárolt fegyverek? Az „átkos” idején meglévő hazai fejlett fegyverarzenál minden valószínűség szerint azért állt rendelkezésünkre, mert a Magyar Néphadsereg lényegében része volt a Szovjetunió hadseregének. Aztán teltek az évek, változott a világ és hazánk a Varsói Szerződést „lecserélte” a NATO-ra. „Inkább mondjuk úgy, hogy elváltunk és újra házasodtunk” – emlékeztetett Gyarmati István, aki felidézte: már az 1970-es években Kádár János elkezdte szabotálni a Szovjetunió felől érkező feladatokat. Mindent vállalt, aztán nem teljesítette azokat, még a fegyverbeszerzések terén sem. Ezért fordulhatott elő, hogy már a ’80-as évekre „lerobbant” a Magyar Néphadsereg. Amikor viszont a ’90-es években a NATO csatlakozásért küzdöttünk, valamicskét fejlesztettük a haderőnket, de miután felvettek minket, hátra dőltünk és nem foglalkoztunk tovább vele. Csak 2016-ban, az akkor útjára indult Zrínyi haderőfejlesztési program keretében álltunk neki a Magyar Honvédség fegyverzetének, felszerelésének és infrastruktúrájának szinte teljes modernizálásához.