Halálra kaszabolták a Pilisben Gertrúd királynét

Meráni Gertrúd és a későbbi II. András magyar király frigye a hagyomány szerint 1203-ban köttetett, a közvélemény később őt tette felelőssé akkor még királyi herceg férje és az uralkodó, I. Imre közt kitört trónviszályért. Andrást veresége után fogságba vetették, feleségét hazaküldték, és csak akkor térhetett vissza, amikor Imre, majd fia, III. László halála után Andrást 1205-ben megkoronázták. Ekkor a gyermek III. László halálát is az ő mesterkedésének tulajdonították – írja a Rubicon.hu. A magyar történelem egyik legnépszerűtlenebb királynéja valóban többre vágyott udvara igazgatásánál és öt gyermeke – a későbbi IV. Béla király, Szent Erzsébet, valamint Kálmán, Mária és András –  nevelésénél, hamarosan komoly konfliktusba került az ország előkelőségeivel. Gertrúd befolyása nyomán András ugyanis elképesztő pénzszórásba kezdett, aminek kedvezményezettjei rendre a királyné külföldi kegyencei, illetve a Magyarországra menekülő Meráni hercegi család tagjai voltak. Az uralkodó egész vármegyéket, valamint kulcsfontosságú tisztségeket ajándékozott az „idegeneknek”, ami nem meglepő módon kiváltotta az elhanyagolt országnagyok felháborodását. Miután pedig panaszaik süket fülekre találtak elhatározták a királyné meggyilkolását abban bízva, hogy így sikerül véget vetni az adományozásoknak. Az 1213 során szerveződő összeesküvés méretéről és résztvevőiről nincsenek biztos információink, azt sem tudjuk pontosan, hogy kik hajtották végre a nevezetes merényletet. A gyilkosság megtervezésében egyébként vélhetően Bánk szlavóniai bán és nádor aktívan részt vett, mellette pedig a Kacsics nembeli Simon bán, Péter csanádi ispán, de esetleg még János esztergomi érsek is.