Harka Ágnes képzőművész: Az én életfeladatom az öröm

Harka Ágnes képzőművész sosem gondolta, hogy egyszer tanítani fog, aztán egyre erősödött benne a vágy, hogy az alkotásban rejlő örömérzetre másokat is rávezessen. A több mint tíz éve általa alapított Budapesti Képzőművészeti Szabadegyetem óráin bárki festhet, rajzolhat korra és előképzettségre való tekintet nélkül. Tanítványait kiselőadásokkal vezeti be a művészettörténet varázslatos világába a barlangrajzoktól a barokkig, az amőbáktól az MI-alapú „hamis valóság” felismeréséig. Ágnes absztrakt és konceptuális festőként lett ismert, legmegkapóbb alkotásai mégis figurálisak: kerekesszékes modelleket fest, akik azt sugározzák, bár nagy akadályt gördített eléjük az élet, azzal méltósággal megbirkóznak. Hatalmas, kék árnyalatokban vibráló vászon előtt foglal helyet erzsébetvárosi műteremlakásában Harka Ágnes képzőművész, kinek képén mintha tenyérlenyomatok is kirajzolódnának. Nem káprázat, erősíti meg, hiszen gyakran puszta kézzel alkot, akárcsak Rembrandt. A fluxus, a folyamat izgatja, alkotás közben szinte módosult tudatállapotba kerül. – Hedonista vagyok, az örömre igyekszem fókuszálni. Mindent megfestek, ami megérint a létezésével, vagy aminek érzékelem a hiányát, vannak nagyon konceptuális munkáim is. Nem végeztem tanár szakot, amikor a képzőművészeti egyetemre jártam. Úgy voltam vele, hogy nekem kérdéseim vannak, és ha tanítanék egy katedrán, tekintélyszemélyként, akkor válaszokat kellene adnom, a kérdéseim befagynának, és nekem a kérdések fontosabbak. Már csináltam ezt egy ideje, amikor éreztem, hogy ki kell mondanom, hogy én tanítani szeretnék. Elmentem a csillaghegyi Banán Klubba, elmondtam, hogy én ezt szeretném, és kezdőként ingyen kaptam egy termet egy évre, nagy szerencsém volt – mesél a kezdetekről.