Hegedűművész, tanár, festő és író

Nem volt olyan diák a Szabadkai Zeneiskolában, aki ne tudta volna ki is a Pekár tanár úr. A szigorú, ám mindig elegáns megjelenése tiszteletet váltott ki minden nebulóból. Még az is hangosan köszönt neki, aki nem járt az órájára, egyszerűen olyan autoritás lengte körbe, melyet nem lehetett nem észre venni. Pekár Tibor hegedűművész és pedagógus neve egybeforrt az iskolával, hiszen róla mindenki hallott már. Hegedűtok a kezében és egy táska, többnyire így érkezett meg a vén fakapun keresztül az iskola több, mint százéves épületébe. A hegedű szakos diáktársaim mindig ódákat zengtek az óráiról, hogy mennyire jó tanár. Ez valóban meg is látszódott a diákok teljesítményén, nem véletlenül mondják azt, hogy jó tanár, eredményes diák. Pekár tanár úr nemcsak a pedagógiában jeles, hanem egy általa ápolt másik szenvedélyben is, az irodalomban. Az idén Pro Urbe díjban részesült, elsősorban nem hegedűművészete miatt, hanem az általa oly precízen és gondosan megírt könyvek miatt, melyeket az elmúlt húsz évben adott ki. A minap a tanár úrnál jártunk, a munkásságáról beszélgettünk. Korábban is volt már része elismerésekben. Mit jelent az ön életében és munkásságában ez a díj?   Nem halmoztak el engem díjakkal, és nem is vártam korábban sem, ahogyan most sem. Mindenesetre azt hiszem, ez a munka megérdemli azt, hogy felfigyeljenek rá, hiszen munkaidőn kívüli, munkaidő utáni műveletről van szó. Már majdnem a tizedik könyvnél tartok, amikor a város illetékesei is felfigyeltek erre, és ilyen formában jutalmazták. A díj nem pénzbeli díj, hanem elismerés. Ám ez többet ér annál is, szokták mondani. Ez a több mint kétezer oldal, ami könyv formájában jelent meg, mind Szabadka zenei életéről szól. Egy olyan terület, amivel korábban gyakorlatilag senki nem foglalkozott. Úgyhogy ez egy szűz terület volt, amit én elkezdtem művelni. Negyven éve, de intenzíven húsz éve dolgozom ezen, illetve húsz éve jelennek meg könyveim. Emellett más rövidebb írásaim is megjelentek már, nem könyv hosszúságúak, vagy könyv méretűek, hanem különböző folyóiratokban, sőt még a Magyar Szóban is. Mind zenei témával foglalkozik. Tehát valóban, hogyha azt vesszük, talán nem is ok nélkül és nem alaptalanul kaptam ezt a díjat. Örülök, hogy egyáltalán megértem, mert megeshetett volna, hogy idő közben eltávozom az élők sorából.