Hogy kerül a nyúl a kalapba?

1797. január 17-én Londonban hatalmas riadalmat keltett az első cilinder felbukkanása: a Hatter Journal kalaposszaklap száz évvel később megírt története szerint John Hetherington, a kalap feltalálója láttán a gyerekek sírva fakadtak, a kutyák csillapíthatatlanul ugattak, a nők pedig elájultak. Hetheringtont állítólag rendzavarással vádolták és 500 font bírság megfizetésére kötelezték, ő viszont tagadta a bűnösségét: azt állította, hogy minden angol úriembernek joga van azt tenni a fejére, amit csak akar. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy a kalapban akár egy nyúl is lapulhatna, pedig ez ma már többé-kevésbé elvárás, ha cilinderről van szó. De hogyan született a legismertebb bűvésztrükk, a kalapból elővarázsolt nyúl? A cilinderes-nyulas trükkhöz először persze a cilinder kellett, de Hetherington (vagy valaki más, ha esetleg a Hatter Journal forrása nem megbízható) ezt már megoldotta, aztán pedig az, hogy a furcsa kalap divatba is jöjjön. Erre sem kellett sokat várni; az 1820-as évektől kezdve, amikor Albert herceg elkezdte hordani, mindenki, aki számított (vagy aki úgy akart kinézni, mint aki számít), cilinderre vágyott. Hab a tortán, hogy a kalapot még a kor nagy angol influenszere, George „Beau” Brummel is felkarolta, sőt, ő hozta csak igazán divatba. Egy igazi cilinder a tizenkilencedik század elején nem számított olcsó mulatságnak: míg Hetherington valamilyen selyemszerű anyagból készítette a prototípust, a brit férfidivat irányait diktáló Brummel már a hódszőrből készült darabokra esküdött, leginkább azért, mert azok még esős időben is megtartották a formájukat.