Hogyan előzheti meg a combnyaktörést?

Hogy milyen súlyos veszély a csontritkulás, azt bizonyítja: a magyar lakosságnak 9-10 százaléka érintett, vagyis minden tizedik ember ebben a betegségben szenved. Évente az ortopéd- és traumatológus szakorvosok 15 ezer combnyaktörést, 30 ezer csigolya-összeroppanást és szintén 30 ezer csuklótörést kezelnek, melyek direkt következményei a kórnak, hiszen a felritkult csontállomány patológiás törésekre hajlamosít. Ezen elterjedt anyagcsere betegség hátterében a csont felépítő- és lebontó folyamatai közötti érzékeny egyensúly megborulása áll, a lebontás javára. Az időskori aktivitás csökkenést mindenki ismeri, de arról már jóval kevesebben tudnak, hogy a csontritkulásban a fiatalkori mozgás hiánynak is nagy szerepe van. Huszonegy éves korunkban elérjük a maximális csonttömegünket, innentől kezdve összességében csak veszítünk belőle. Azon, akik fiatal korukat aktív sportolással töltötték, nagyobb csonttömegből fognak ugyanannyi állományt veszteni, mint akik a mozgást mellőzték ebben az időszakban. Minél több a fiatal felnőttkori csontalapállomány, annál több őrződik meg időskorra, így annál védettebbek leszünk a csontritkulással szemben. A betegek többsége nő, mert a változó korba lépéssel együtt növekszik meg a rizikó, amikor az ösztrogén csontvédő hatása csökken. A csontvesztés üteme rendszeres testmozgással és megfelelő táplálkozással lassítható. Dohányzás, alkohol és koffein negatívan befolyásolják a kalcium beépülésére. A D-vitamin segíti a kálcium beépülését a csontokba. A csontozat rendszeres terhelése is nagyban hozzájárulhat a csont szerkezetének megőrzéséhez, a napi séta, kocogás, vagy bármilyen testmozgás ugyanis elősegíti a csontképzést.