Hogyan élte túl Európa a dermesztő hideget 1709-ben?

1709 januárja és februárja között az átlaghőmérsékletek váratlanul és rendkívül gyorsan, drasztikusan lecsökkentek, gyakran -30 °C alatti értékeket mértek. A korabeli dokumentumok szerint a párizsi hőmérők néhány óra alatt -30 °C körüli hőmérsékleti tartományba süllyedtek. Olaszországban a Pó-völgyét körülbelül húsz napig szokatlanul hideg fagyok sújtották, a hőmérséklet elérte a -40 °C-ot is. Egy történet szerint „annyi hó esett, hogy nem lehetett elhagyni a házat, és a tetők a hatalmas súly miatt összeomlottak, mások ledőltek”. Abban a korban az egyetlen létező meteorológiai obszervatórium a berlini volt, amelynek feljegyzései szerint a hónap átlaghőmérséklete -8,7 °C, a minimum pedig -29,4 °C volt. A kontinens nagy részén befagytak a folyók, tavak, és még a kikötők is használhatatlanná váltak. A folyókat, a csatornahálózatot, sőt a tengeri kikötőket is elzárta a jég. A Visztula, a Rajna, a Duna, a Meuse, a Garonne, az Elba, a Szajna, sőt a lisszaboni Tejo torkolata is befagyott, akárcsak a Bodeni-tó. Ugyanerre a sorsra jutottak a földközi-tengeri kikötők, Genova, Marseille és Livorno is. A hó teljesen beborította az utcákat. Az alapvető szükségleti cikkeket már nem lehetett beszerezni, és mivel kevés volt a tűzifa, a lakók elégették bútoraikat, hogy melegen tartsák magukat. A rendkívüli hideg időjárás számos tényező együttes hatásának volt köszönhető. A naptevékenység csökkenése volt az egyik. Az úgynevezett Maunder-minimum alatt volt a Nap aktivitása, jelentősen visszaesett a sugárzás, ami az éghajlati viszonyokra is hatással volt. A napenergia kibocsátása jelentősen csökkent. Egyesek azt állítják, hogy ezek a hidegbetörések a napintenzitás időszakos ingadozásának a következményei, 250-300 évente a Nap csökkenti aktivitását. A vulkánkitörések során a légkörbe jutó hamu és gázok csökkentették a napsugárzást, így további lehűlést idéztek elő. Számos vulkán kitörése történt ebben az időszakban, köztük a görögországi Santorini, a Vezúv, a japán Fuji és a tenerifei Teide. A cirkulációs változások az Atlanti-óceánban zavart okoztak az óceáni áramlatokban, amelyek miatt az Észak-Atlanti térségben hidegebb légtömegek alakultak ki.