Hogyan (nem) halt meg I. Béla magyar király?

Az uralkodók halála és eltemetésük helye már a középkori magyar krónikásokat is kiemelten érdekelte. A legtöbbjükkel valamiféle, közelebbről nem azonosítható betegség végzett, néhányan a trónharcok során szerzett sérülésükbe haltak bele, de gyilkosságnak csak kevesen estek áldozatul. II. Lajosnak (1526) és I. Ulászlónak (1444) a törökökkel vívott csatában elszenvedett halála örök dicsőséget biztosított – utóbbit a lengyelek mindmáig elismerően „várnai” melléknévvel említik. Balesetek, leginkább vadászbalesetek annál gyakrabban érték a magyar királyokat, de Szent Imre herceg kivételével ezeket nagy szerencsével túlélték, mint például Imre és Nagy Lajos. Az interneten ugyanakkor újra és újra feltűnnek olyan ismeretterjesztő cikkek, amelyek szerint I. Béla magyar király halálát a Dömösön ráomló trónszék okozta. Csak néhány frappáns szalagcímet idézünk: „A magyar király, akit a saját trónja zúzott össze”, „A világtörténelemben is meglehetősen ritka baleset érte I. Béla királyunkat – saját trónja zúzta össze”, „A magyar történelem legkínosabb halálesetének elszenvedője”. Mindezzel még nincs is probléma, hiszen Béla magyar király haláláról ma is ez él a köztudatban, miként a szak- és tankönyvekben olvasható leírás szerint is a Duna melletti Dömösön ráomló trónja okozta a király végzetét. Ha azonban a kérdést alaposabban körüljárjuk, némileg más eredményre jutunk. A 11. századból ugyanis fontos információval rendelkezünk a dömösi királyi udvarházról, amely sokáig a pilisi erdőuradalom központja volt. Az 1350-es években másolt, de 11. századi híradásokra támaszkodó magyar krónikában, amelyet Képes krónika néven szoktunk emlegetni, értesülünk I. Béla király 1063. szeptember 11-én, bekövetkezett haláláról. Pontosabban arról, hogy a király baleset következtében néhány nap múlva elhalálozott.