Hol veszítette el a baloldal a munkásfiatalokat?

Az 1980-as évektől több kutató is megfigyelte a radikális jobboldal előretörését a munkáslakta kerületekben még az olyan gazdag európai államokban is, mint  Anglia, Németország, Olaszország vagy Franciaország. Hasonló jelenség figyelhető meg az Európai Unió volt szocialista tagállamaiban, beleértve hazánkat is. Számos kutató fogott bele, hogy magyarázatot adjon a munkások jobboldali populizmus iránti fogékonyságára. Arra a következtetésre jutottak, hogy a „vesztes” munkásosztály az „áruló” liberális értelmiséget büntetendő szavaz a nacionalista, jobboldali ideológiát hirdető pártokra.   „A globalizáció és a neoliberális kapitalizmus lerombolta a régi munkásközösségeket, és kiszolgáltatottá tette a munkásokat a mindenkori piaccal és tőkemozgásokkal szemben” – írja tanulmányában Bartha Eszter, a munkásosztály történetének kutatója. Hozzáteszi: a jobboldali populizmus egy újfajta közösséget és egyszerű válaszokat kínál a „tudatukat” vesztett munkásoknak. Szinte egész Európában ez a folyamat zajlik. A szélsőjobboldali kötődés magyarázatát többen is keresték, Szalai Erzsébet például Magyarország félperifériás helyzetében és a több generáción átívelő családtörténetben véli felfedezni az okokat. Úgy látja, hogy a „magyar trauma”, a lezáratlan vagy kibeszéletlen múlt az, amely ma is alakítja a fiatalok gondolkodását. Bartha Eszter életút-interjúi is ezt igazolják. „Ha megkérdezik a fiatal munkásokat, nem rejtik véka alá, hogy a nagyszüleik is erősen antikommunista érzelműek voltak, vagy egyenesen az elmúlt rendszer áldozatainak tekintették magukat. A rendszerváltás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a szélsőjobbra sodródott fiatalok családjában a szülők jelentős arányban voltak a rendszerváltás egyértelmű vesztesei.” .