Indulatos gyalázkodás

Orbán Balázs most nem az '56-tal kapcsolatos nyilatkozatával, hanem doktoranduszi dolgozatával került a lapok hasábjaira. Természetesen ezúttal is méltatlanul, megalapozatlanul. A miniszterelnök politikai igazgatója disszertációjának minősége teljesen megfelelt ahhoz, hogy készülhessen a védésre. Az egyhangú támogatás valószínűsíthetően politikai okokból maradt el. „Bocsánat, hogy a csapos közbeszól”, idézhetjük Molnár Ferenc Delila darabjából önálló életre kelt bon-mot-ját, amikor a 444 és az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének docense, Polyák Gábor – mint csaposok – nekiálltak lufit fújni, hogy a kedves olvasó érezze úgy, hogy Orbán Balázs, visszaélve a hatalmával, úgy akar doktori fokozatot szerezni, hogy alapvetően szakdolgozata nem ütötte meg azt az szintet, ami ehhez kell. Mint az a veréb, amelyik az erdőben elszántan súlyzózik, amikor odaröppen egy társa és kérdi tőle: – Te meg mit erőlködsz, pajti? – Unom már, hogy csak egy mezei veréb vagyok, izompacsirta akarok lenni! A disszertáció A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései címet viselte, témavezetője az a Kukorelli István, aki jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. A dolgozat átment már a munkahelyi vitán. Ez az a fórum, ahol általában utoljára érdemi tartalmi-módosítási javaslatokat fogalmaznak meg a doktorandusz számára. Ezen túlmenően három névtelen forrás is megerősítette, hogy a disszertáció szakmai szempontok alapján rendben volt. A 444 próbálta megkérdőjelezni a minőségét, amikor azt írja, hogy „nagyon ritka”, hogy egy egyetem doktori tanácsa ne egyhangúlag adjon engedélyt. Orbán Balázs esetében nem volt egyhangúság, a testület „5 igen, 2 nem szavazattal, 1 tartózkodással engedélyezi számára a doktori eljárás megindítását állam- és jogtudományból.”.