Irányt mutat, tartást ad

Valaha a hétköznapok szerves része volt, ma pedig nemzeti tudatunk őrzője és támasza a népzene, a népdal és a népművészet, a mesterségek valamennyi ága. Tagadhatatlan a pop-rock kultúra térhódítása, a globalizáció mindenkire ható és formáló ereje, de amikor a vajdasági magyar lélek megszomjazik, és meríteni kíván a gyökereiből, a tiszta forrásból, akkor döbbenve tapasztalja, felizzik a vére. Ahogy önkéntelenül is rugózni kezd a lába az ősi dallamokra, és tisztul a lelke. Majd egyszer csak magyar motívumkincset kíván magára ölteni, az otthonában látni. Az a szerencsés, ha ez az idő minél korábban elérkezik, hiszen akkor tud mélyebb nyomot hagyni, ha még gyermekkorban beépül a személyiségbe.  Azoknak, akik jelen voltak a Topolyán megszervezett Vajdasági Magyar Táncháztalálkozó és Sokadalom forgatagában, nevetett a lelke, hogy lám-lám, nincs azért minden veszve a mi vidékünkön, mert a Mezőgazdasági Iskola és Diákotthon sportcsarnoka az eső ellenére is megtelt bukovinai, kunsági dallamokra táncoló, csillogó szemű gyerekekkel, fiatalokkal. Napközben táncbemutató, táncház, gyermekfoglalkozások, kézműveskedés, hagyományos játékok, és a folk-kocsma várta a látogatókat, továbbá kézműves kiállítók és a tematikus könyvek vására. A gálaestig az idei találkozó fókuszában Hertelendyfalva hagyományőrző közössége állt, és a település öröksége mentén rendezték be a tisztaszobát a helyszínen. Varga Erzsébet, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület kézimunka csoportjának a vezetője mesélt többedmagával arról, hogy 141 évvel ezelőtt telepedtek le vidékünkön a Bukovinából, Andrásfalváról származó székely őseik, és akkor alapították meg Sándoregyházát és Székelykevét.