Istent kerestem férfitestben nőként, máig nem kaptam válaszokat

Mondhatjuk nyugodtan, hogy a családomban a vallás, Isten, szinte semmilyen szerepet nem töltött be az életemet élve sokáig nem is éreztem ennek hiányát. Apai nagymamám néha próbálkozott egy-egy szentmisére elrángatni az unokákat, de szegénynek a próbálkozásai nem jártak sikerrel. 2006 decemberének egy reggelén fura álomra ébredtem. Isten arra hívott, hogy menjek el Afrikába, mert ott nagy szükség van rám, hogy segítsek gyerekeknek. Ahogy az olvasó is most értetlenül állhat az álomhoz, a vallásosságom előzményeit megismerve különösen, úgy én is ezt tettem. Mi közöm van nekem Istenhez, pláne, hogy mennék én el Afrikába, mikor éppen friss házas voltam és remek munkahelyem volt? Isten „meghívásával” ilyen formán nem igazán tudtam mit kezdeni, de a szociális érzékenységem mindig is megvolt a társadalmi problémák irányába. Napokig nem történt semmi, csak forgattam magamban ezt az álmot, és abban biztos voltam, hogy ez nem véletlenül történt. Egyelőre az „Istennel” nem tudtam mit kezdeni - mivel még egy Mi Atyánkot sem tudtam elmondani akkoriban – így „maradt” Afrika. Világos volt számomra, hogy én oda nem tudok elmenni segíteni, de felmentem az internetre és keresgélni kezdtem a híreket Afrikáról, az éhező gyerekekről. Így jött velem szembe egy honlap, ahol rendszeres támogatókat kerestek afrikai gyerekeknek egy alapítványon keresztül. Felvettem velük a kapcsolatot és a fotók alapján egy 13 éves kislányt választottam, akit támogatni szerettem volna. Talán másfél-két éven keresztül rendszeresen küldtem pénzt neki, ő pedig írt nekem leveleket, küldött fényképeket és mesélt az álmairól, terveiről.