Janus arcú exobolygó légkörét mérték ki a James Webb-űrtávcsővel

A NASA James Webb-űrtávcsövének segítségével most végre sikerült mérésekkel is alátámasztani egy exobolygókkal kapcsolatos elméletet, amely szerint egy adott bolygó sötét oldalának légköre eltér a világos oldal légkörétől. Az infravörös űrtávcső célobjektuma a WASP-39 b nevű exobolygó volt, amelynek átmérője a Jupiter átmérőjének 1,3-szorosa, tömege a Szaturnuszéhoz hasonló, és egy, a Földtől 700 fényévre lévő csillag körül kering. A bolygó jellegzetessége, hogy kötött keringésű, ami azt jelenti, hogy mindig egy adott oldalával fordul a központi csillag felé, és ilyen módon az egyik oldalán mindig nappali világosság, a másik oldalán pedig mindig éjszakai sötétség uralkodik. A James Webb-űrtávcső NIRCam nevű közeli infravörös spektrográfjával készült mérések alapján a csillagászok megállapították, hogy az éjszakai és a nappali oldal közötti hőmérséklet-különbség körülbelül 200 °C. Emellett sikerült bizonyítékot találni arra is, hogy az éjszakai és a nappali oldal légkörében különböző felhők találhatóak oly módon, hogy a nappali oldal valószínűleg felhősebb az éjszakainál. Ezeket az eredményeket a bolygó terminátorvonalának, vagyis a nappalt az éjszakától elválasztó vonalnak a transzmissziós spektroszkópiai vizsgálatával érték el a kutatók. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a bolygóról kétféle színkép készül: az egyik a csillag előtt való elhaladás közben, amikor a bolygó légkörén átszűrődik a csillag fénye is, a másik pedig akkor, amikor a bolygó nem a csillag korongja előtt, hanem amellett tartózkodik a pályája során. Ezzel a módszerrel megállapítható a bolygó légkörének hőmérséklete, összetétele, illetve egyéb tulajdonságai.