Jó helyen keresi-e Magyar Péter a „propagandagyár székházát” a Kunigunda útján?

Homályos motivációval vonult ki Magyar Péter és a TISZA Párt október 5-én az MTVA III. kerületi székháza elé, hiszen a demonstrációnak nem volt közvetlen előzménye. Az állami média a tüntetés bejelentése előtt sem csinált igazán máshogyan semmit, mint a megelőző tizennégy évben. Ebbe persze nem kell beletörődni, de kétséges volt, hogy mi az az apropó, ami éppen oda vezérel majd ezreket, hiszen aktuális ügyben éppen nem borzolta a kedélyeket az MTVA – illetve a napi rutinjuknál nem jobban –, egyébként pedig a magyarok problémalajstromának élmezőnyében hiába keressük a „nem rendeltetésszerűen” működő közmédiát. Később kiderült, sokkal inkább a TISZA amúgy is zajló erjedése ösztönzi majd a tüntetőket – akik között szép számmal akadtak (még) nem a Magyar-féle párttal szimpatizáló ellenzékiek is – , mint a köztelevízió iránti felháborodás, hiszen beszédének olyan 50-60 százalékát Magyar Péter pártelnök bármelyik helyszínen, bármilyen alkalmon elmondhatta volna, annak sok köze direkt módon nem volt az állami médiához, s általában a médiához sem.   A tüntetést magát „a kormányzati propaganda folyamatos hazugságai” ellen hirdették meg, Magyar pedig a demonstráción elmondott beszédének ténylegesen a sajtóval foglalkozó részében a „propagandagyár székházanként” hivatkozott az MTVA épületére, 1848 és 1956 történelmi példáival pedig azt implikálta, hogy az óbudai székház Landerer nyomdájához és a Magyar Rádió egykori épületéhez hasonlóan kulcsfontosságú a demokratikus viszonyok elérése szempontjából.  Érdemes próbára tenni, hogy  ez a jelenlegi médiaökoszisztémában ténylegesen így van-e, de még mielőtt a közmédia objektív súlyával foglalkoznánk, érdemes látni azt is, hogy .