Karácsonyi gondolatok

Újra elmúlt egy év. Sok kérdés fogalmazódik meg bennem hétről hétre. Például hogy mekkora az univerzum, hol és mi a feladatunk benne, milyen a tér és az idő hatása, mi is a tudat… Viszont ma épp az a kérdés ötlött fel bennem, hogy mi az, amit fontosnak tartunk, vagy mi az, amit fontosnak kellene tartanunk, amire felfigyelünk, vagy akár életünk újbóli megújító ereje lehet(ne).     Mert fontos a templom, fontos az iskola, a család, a munka, az, hogy reggelizzek, jó fizetésem legyen, szeressek és szeretve legyek, szép ruhában járjak… Sok-sok dolog van, ami motiválhat vagy előrébb vihet. Amiért érdemes kikelni reggel az ágyból.     Viszont ebben a sok mindenben hol az Isten? És hol vagyok én? Ki az az én?     Hol van a lelkem? Ki vagyok én? Egy barna hajú, szürke szemű, 183 centiméter magas valaki, akinek van neve, személyi száma, bejelentett lakcíme, van néhány ruhája, pár könyve, hivatása…     Ki vagyok én? Az egóm vagyok? A hang vagyok, amely állandóan beszél hozzám? Esetleg a gondolatom vagyok talán?     De úgyszintén kérdem tőled: ki vagy te? Egy gyári munkás, gyümölcstermesztő, irodista? Mennyire veszel bele ebbe a földi szerepedbe? Mivel azonosítod magad? Legyen az a munkád, az, hogy feleség vagy, traktorista, bolti eladó, bádogos vagy bármi egyéb.     Nem. Nem és nem.     Létezik-e egyáltalán válasz ezekre a kérdésekre? És ha létezik, az helyes-e? Ez talán olyan nehéz feladat, mint a világűrben eldönteni, merre van észak. Van néhány író, gondolkodó, tudós, szent, aki igen közel járt és jár az igazság megfogalmazásához. Vagyis annak körülírásához.  .