Kétszeres árulók: Lám, már a Magyar Hang sem tagadja, hogy Soros pénzéből élnek – állapítja meg Huth Gergely

Foglalkozzunk inkább az Aszad-álhírművelet másik főszereplőjével, a Magyar Hanggal! Ők azok ugyebár, akik 2015. február 6-án hirtelen megvilágosodtak, és – kollégáink színe-javával ellentétben – vállalták a kényszerű 180 fokos fordulatot, azaz, hogy a nemzeti oldal sajtóműhelyeiből balliberális szócsöveket faragnak, majd Vona Gábor mögé állva támogatják a szivárványos lelkületű új kormánytöbbség eljövetelét. Az akció sikere közismert – írja Huth Gergely, a PestiSrácok főszerkesztője A kétszeres árulók című publicisztikájában a Magyar Nemzetben. Így folytatja: “A nemzeti sajtó becsületére váljon, hogy igen kevesen álltak a G-napos pálfordulók közé, azok is inkább a silányabb fajtából kerültek ki. Kezdetben valódi konzervativizmusról és nemzeti liberalizmusról hablatyoltak. Ám Simicska Lajos 2018-os kapitulációja után kénytelen voltak új menedéket keresni, így kalózhajóik zászlóvivője a Magyar Hang lett. Olyan minden gyanú alatt álló figurákkal az élen, mint Lukács Csaba vagy a lóvémágnes György Zsombor és a napraforgó-jellemű örökepigon, Szerető Szabolcs, plusz néhány valódi őskomcsi, köztük a moszkovita Martin József. Legutóbbi számukon – hogy-hogynem – épp Hann Endre a címlapfiú, onnan hirdeti Magyar Péter csodálatos tündöklését és a Fidesz bukását.” A G-naposok mára azt a béna hazugságukat is feladták, hogy népes csapatukat az olvasók tartják el. Hiszen immár nyíltan a Soros-hálózat pénzes postása, az Ökotárs Alapítvány a segítőjük, állandó partnerük pedig a Mérték Médiaelemző Műhely. Utóbbi a mértéktelenül hülye, de annál alávalóbb Polyák Gábor Soros-lerakata, amely viszont nemcsak az öreg Gyuri bácsi, de az Európai Bizottság és – mostanáig – David Pressman nagykövet finanszírozását élvezi. A Vogel Evelin-féle felvételek óta Magyar Péterről is tudjuk, hogy mikroadomány-százmilliók természetesen nincsenek, olyanból a Tiszánál is csak egy-egymillió gyűlik össze időnként. A többi minden bizonnyal mindkét rémhírgyáros árulógárda ugyanonnan kapja. Ilyenekkel vagyunk kénytelenek egy levegőt szívni. Nem kívánom azt, amit Petőfi A nemzethez című költeményében rájuk mérne, de szebb volna az élet, ha másutt és máshogyan keresnék a kenyerüket” – zárja sorait a szerző. A teljes írás ITT olvasható el a Magyar Nemzetben. A vezető képen a Választól érkező Dévényi István kérdezi a két G-napos machinátort, Lukács Csabát és György Zsombort, a Magyar Hang kiadójának vezetőit. .