Kiválasztott Mátrixfalván

Tizennégy év szigorú casting után a Fidesz-kormány társadalmi ellenzéke pár nap alatt rátalált saját hősére. Mondhatni, sztárjára. Aki végre alkalmas a szerepre, hogy sikeresen megküzdjön az országrontó Királlyal. Követik, fényképezik, posztolják, szelfiznek vele, ha valaki egy kritikus szót ejt róla, máris záporoznak rá a gyilkos kommentek. Nincs mit tenni, ő a Kiválasztott. A többiek a következő értesítést kapták: „Sajnálattal közöljük, de Kihívó pályázatunk elbírálásánál nem önre esett a választás. Köszönjük jelentkezését, értékeljük erőfeszítéseit. Nehéz volt meghoznunk a döntést. Sikereket kívánunk önnek!” Mégsem írhatták, hogy „könnyű volt”. Persze az érintettek lehetnek annyira dörzsöltek vagy érzékenyek, hogy ne békéljenek meg az udvarias fogalmazással sem. Telefonálhatnak, dörömbölhetnek utólagos meghallgatásért. Miért nem ők? Mi van emögött? Jogos kérdések, nem lenne szép kitérni előlük. Annál is inkább, mert a „pályázatok” tartalma, ha nem is teljesen azonos, de alapvetően egy irányba mutat. Ami nem csupán Orbán Viktor uralmának megdöntését tűzi ki célul. Hogy ő takarodjon, aztán lesz, ami lesz. Nem, az igazi program a polgári demokrácia intézményeinek, jogállami működésének helyreállítása, majd tökéletesítése a szociális rendszerek fejlesztésével, reformjával, ami lehet, hogy nem hangzik túl fantáziadúsan, nincs benne megváltó látomás, de a rea­litás talaján áll, a jelen parancsát követi, és kemény, következetes munkát igényel. Nem tudunk olyan vezető ellenzéki politikust, miniszterelnök-jelöltet mutatni, aki valamilyen módon ne ezt fogalmazta volna meg. Mindmáig ezt halljuk tőlük. De akkor miért nem közülük került ki a Kiválasztott?